Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 2. (Pécs, 1897)
Baranya szent-Istvántól a jelenkorig
A SZABADSÁGHARCZIG. 657 elkerülhetetlenné vált. Kapott is a vármegye a főispántól választ, melyben megígérte, hogy még a folyó évben eljön a tisztújítást foganatosítani, de ígéretét nem tartotta meg. Nemsokára leirat érkezett a helytartótanácstól, melyben Gaál Józsefet, mint surrogált másodalispánt, e hivatalában megerősítették. Erre ugyan szükség volt, mert fordult elő eset, mikor a felek kifogást emeltek a bíróság ellen, sőt az is megtörtént, hogy a fölebbezésben semmisítették meg az eljárást az illetéktelen bíróság és elnök alapján. Másrészt azonban határozottan látható volt, hogy a kormány ellene van a tisztújításnak, mint szabadabb mozgásnak, mint bizonyos nemű önállóságnak, melyet a despotizmus el nem tűrhet és föladata azt megsemmisíteni. Kitetszik ez magának a főispánnak nyilatkozatából, ki mikor az 1830. év szeptember 8-ára összehívott koronázó országgyűlésre választandó követek miatt augusztus 17-én tartott közgyűlésre megjelent, üdvözlő beszédében határozottan kimondta, hogy tisztújílást ez alkalommal nem lóg tartani. „Ha magamat bővebben kimagyarázni nem is akarnám, mégis gondolom, mindenek előtt tudva lévő dolog volna, hogy e részben kezeim kötve valának, sőt még most is kötve legyenek, úgy, hogy tett Ígéretemnek s a rendek kívánságának, bár nagy örömömre válnék, meg nem felelhetnék.“ Magát a követválasztást is ugyan e mintára ejtette meg a főispán. Ismervén embereit, a kandidáló bizottságot úgy állította össze, hogy az jobbnak vélte az előbbi követek mellett megmaradni. így ismét Kajdocsy Antal és Répásy Lipót lettek a követek, holott, mint tudjuk, az előbbi nem is volt már tagja a vármegyének, a kormánynak tehát épen nem kellett félnie, hogy Baranya egy másik, előtte ismeretlen embert küld, ki a szólás fegyverét ellene fordítja. A rövid országgyűlés Baranyára nézve a szokott módon zajlott le, a követek szokott módon küldték meg jelentéseiket s a nevezetesebb leiratokat és beszédeket. Az ülés végével azonban már csak Répásy Lipót képviselte a vármegyét, mert Kajdocsy hivatalos teendői miatt eltávozott az országgyűlésről és 1831. év tavaszán csak mint meghaltról emlékeznek meg a vármegyei okmányok. Magas méltóságát tehát csak rövid ideig élvezhette. Király József püspök 1825. év július 17-én Balaton-Füreden halt meg, hová a nyári időre üdülni sietett. Haza hozták és július 25—27-ik GAÁL JÓZSEF Bárányavármeg'ye főjegyzője. — Kardos Kálmán hidasdi kastélyában őrzött festményről. —
