Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 2. (Pécs, 1897)
Baranya szent-Istvántól a jelenkorig
A TÖRÖK KIŰZETÉSÉTŐL 658 napjaiban tartott fényes szertartások között temették el az általa épített sírboltba. Öreg, 89 éves ember volt, mikor meghalt; a Pécs talajára átültetett vén törzs itt nem tudott gyökeret verni. Püspöki palotájának bejáratára ezt Íratta: „Szállás ez, nem ház.“ Nem tekintette ezt már otthonának. A különben nagyjótékonyságú püspök szivének sze- retetéből a vármegyének és egyházmegyéjének nem jutott semmi, vagy alig valami. Szabad végrendelkezési jogot nem kért, hanem a Kollonics- egyezmény szerént vagyona egy harmadát a kir. fiskusnak, másikat a templomnak s a harmadikat az agg papok pénztárának hagyta. Miskolczy András kanonok, ki fölötte a halotti beszédet tartotta, elmondta, hogy az esztergomi székesegyház főoltárára tizenhétezer forintot, a templom építésére négyezer fortot s a komárommegyei nemes ifjak ösztöndíja alapítványára hétezer forintot adott. A lévai iskolára őOO forintot, a budai nőegyletnek 300 forintot, a pozsonyi nőnevelő intézetnek 1000 forintot. Lelke üdvéért a pécsi székesegyházban 3000 forintos alapítványt tett. Megyénkben a mohácsi vész napján Mohácson évenkint tartatni szokott gyászünnepély őrzi emlékét, melyre 3000 forintos alapítványt tett.1) Azonban az ő püspöksége alatt vesztette el a régi székesegyház a XVIII. századból származó mogorva alakját és kapott helyette egy Ízléstelen keverékhomlokzatot; a régi vár elvesztette várszerü alakját, a vártemplom környéke szabályozás alá került. Az Emészt Zsigmond püspök által épített kaputornyot, melyben az öreg harang lógott, lebontották, hogy nyolczvan év után annak helyére utódjának, Szepessy Ignácz püspöknek áldásos emlékére szobrot emeljenek. Király püspök halála után három évre, mely idő alatt az egyházmegyét ismert történetírónk, Koller József vezette, négyesi Szepessy Ignácz báró foglalta el a püspöki széket. Negyvennyolcz éves férfiú volt, ki előzőleg már kilencz évig ült az erdélyi püspökség székében, a pécsi egyházmegyének egyik legjelesebb püspöke, ki e fölül jótékonyságával örök nevet vívott ki magának. Az új püspök minden előloges értesítés nélkül, 1828. év február 24-én késő este váratlanul jelent meg Pécs városában. Ünnepélyes beiktatása márezius 13—14-én történt meg. A beiktatás alkalmával egy hosszú latin beszédet tartott papságához, melybe, hogy úgy mondjuk, egész lelkét lehelte, mert ő maga tökéletesen megfelelt ama tükörnek, melyet papsága szemei elé adott. Az év egész folyama püspöki megyéjének megismerésével, a belső ügyek rendezésével folyt le. Ez idő alatt tanulta meg a rácz nyelvet, mert nem akarta, hogy püspöki megyéjének bármely hívőjével ne tudjon beszélni. Munkássága és buzgalma minden cselekvényében szent, odaadó és fáradhatatlan volt. Következő évre tűzte ki külső megyéjének megismerését, melyet visita canonicával kötött össze és mit május havában kezdett meg. Hivatalosan t) Lásd a halotti beszédeket a püspöki könyvtárban, mis. XIII.
