Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 2. (Pécs, 1897)
Baranya szent-Istvántól a jelenkorig
656 A TŐRÖK KIŰZETÉSÉTŐL téztetni. A követek csakhamar beküldték a vármegyére a föliratra a választ, a kanczellár beszédét és értesítést a koronázási rendről és hogy a főispán koronaőrré neveztetett. A vármegye azonban, mely sokat várt, nem elégedett meg ez értesítésekkel, boszantotta őket annak latin szövege és utasította őket, hogy magyarul írjanak. Később azután bővebben is küldték a követek értesítéseiket, melyeket a jegyzőkönyvbe bevezettek ugyan, de a különböző vélemények csak az ajkakon élhettek. Az országgyűlés hosz- szan tartott és némi engedményeket hozott is. Csak igen későn, jóformán az országgyűlés befejezése előtt, találkozunk ismét Pécs város hatóságával, melynek csak 1827-ik év tavaszának végén jutott eszébe, hogy a szab. kir. város beczikkelyezéséről gondoskodnia kellene. Ez okból a vármegyéhez fordultak, kérvén, hogy az országgyűlésen terjeszszék elő. Mennyire megváltozott a közszellem, mutatja ama határozat, melyet a vármegye e kérelemre hozott; hogy nem valószínű, úgymond, hogy az országgyűlés a kir. városok számát szaporítani akarná, addig, míg az okok meg nem szűnnek, melyek miatt azt ellenzik, de mert Pécs a közelfekvő három vármegyében az egyedüli királyi város, a kérelmet a vármegye elfogadja és mivel az országgyűlés már végéhez közeledik és így annak fölvételét remélem nem lehet, a jövő országgyűlésre fogja azt a követeknek adandó utasításba fölvenni. Az országgyűlés, az első alispán szeptember 24-iki jelentése szerént, már véget ért, de a követek csak a november 19-én tartott közgyűlésen jelentek meg a beszámolásra. Végh István főispán is jelen volt, ki hosz- szabb beszéddel nyitotta meg a közgyűlést, elmondván, hogy az ország elérte ez országgyűlés eredményével vágyai netovábbját s magától is érthető, hogy a főispán tekintélye által leigázott követek és vármegye legalább a jegyzőkönyvek szerént, ugyanez álláspontra helyezkedtek s miután a határozmányokat nyomtatásban is megkapták, a tanácskozmányok tárgyát kiválóan ezek mikénti alkalmazása képezte. Különösen nagy gondot adott a törvény által elrendelt összeírás, mely iránt nemcsak számos határozatot hozott a vármegye, de az ország egyéb vármegyéivel is élénk összeköttetésbe lépett. Ez töltötte ki az egész 1828-ik évet, melyben ezen kívül a Dráva és a pécsi viz szabályozása tekintetében történtek intézkedések. A főispán is meglátogatta a vármegyét, mert néhány tisztviselő meghalt s tisztújítást lehetett volna várni, de az már egészen kiment a szokásból s tizenöt év óta nem volt, mert a kormány még az 1825—27-ik évi országgyűlés után sem akart végkép lemondani terveiről. 1829-ben a vármegye elvesztette másodalispánját, kit a magyar kir. helytartótanácshoz tanácsossá neveztek ki és az április 27-iki közgyűlésen érzékenyen búcsúzott el barátaitól és huszonkilencz évi pályatársaitól. — A vármegye ekkor levelet küldött a főispánhoz, kérve őt, hogy tartson végre tisztújítást, mert a hivatalok nagy részét csak ideiglenesen töltötték be és a másodalispáni teendőket, melyeken a törvénykezés forgott, Gaál József főjegyző kezeire bízták, ki dolgát nem győzhette s így a tisztújítás
