Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 2. (Pécs, 1897)
Baranya szent-Istvántól a jelenkorig
Á SZABADSÁGHAftCZÍG. 655 léseken nem szerepelt és ha mégis megjelent, nem elnökölt; e tisztet az alispán távollétében a főjegyző teljesítette. így húzódott az ügy 1824-ig, vagyis míg az ellentétes irányzat ellen a kormánynak Többé küzdeni nem lehetett. Ekkor lejött az intimátum, melyet az 1824. julius 26-ki közgyűlésen fölolvastak és a mely Kajdocsy Antalt második alispáni székébe visszahelyezte. A gyűlésről e hírre érte küldtek, ki az éljenző rendeknek bizalmát megköszönte. A többi úri deliquensről mélyen hallgatott a fölsőbbség. Senki se tudta, hogy mi történt és mi fog történni és mint látni fogjuk, sok éven át bizonytalanságban hagyták a vármegye tisztviselőit. Csalódott azonban a kormány, mikor azt vélte, hogy a vármegye hosszú pangás alatt elveszti életerejét, mert mikor a katonaállítási kérdésre került a sor, a vármegye azt szép módjával megtagadta, alázatos óhajának adván kifejezést, hogy e tárgy az országgyűlés elé terjesztessék. Erre újabb leírat érkezett fölülről a király sajátkezű aláírásával, tudatván, hogy biztost küld a vármegyére, fölső- és alsósurányi Sigrányi József kir. kamarást, mire arra kérik a királyt, hogy az önkéntes ajánlást rendelje el és kérik az országgyűlés megtartását. Még egy s utolsó út maradt, Végh István főispán magán úton beszélte a vármegyei uraknak, hogy őfelsége azért nem csatolta Illyriát Magyarországhoz, mert a katonaállítást általában megtagadták, de a rendeket ez se lágyította meg. E vármegyében is megérlelte az idő az országgyűlés megtartásának szükségét. 1825. julius 25-ikén tartott közgyűlésen hirdették ki őfölségének Ber- gámóban julius 3-ikán kelt leiratát, melylyel az országgyűlést Pozsonyba szeptember 11-re kitűzte. A követválasztás megejtésére eljött végre a hosszú éveken át nem látott főispán is. Megnyitó beszédében sajnálatának adott kifejezést, hogy az egyetértés a tiszt urak között megbomlott, melyet bizalmatlanság, gyűlölség és bosszúállás követett és azért nem jött oly hosszú ideig, míg csak vissza nem tért a barátság. Olykép tüntette tehát föl a kémkedést, mintha a följelentések a vármegye tisztjeitől származtak volna, minek azonban ellentmond a következő tisztújítás eredménye, melyet a fölsőbb utasítás szerint most 12 óv lefolyása után se tartott meg. Augusztus 29-én tartatott meg a követválasztás. Mihálovics József alispán kijelentette, hogy esetleges megválasztatását nem fogadja el. Követek lettek a sokat üldözött Kajdocsy Antal másod alispán és Képásy Lipót s csakhamar hozzáfogtak az utasítás kidolgozásához. A káptalan is beküldte a vármegyéhez nehézményeit pártolás végett, melyek a következők : 1) A kanonokok kinevezési okmányában mellőztessék az, hogy jövedelmük egy részét várépítésekre kell fordítaniuk. 2) Az intercalaris jövedelmek Vs része ne fordíttassék a plébániák alapítványára. 3) Ne tartsanak hosszú ideig a kinevezések. 4) Hogy szenükkel szabadon rendelkezzenek és ne legyenek kénytelenek a vasasi szénigazgatóságnak adni. A patronátusi jogokat az országgyűlésen óhajtották elin-
