Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 2. (Pécs, 1897)
Baranya szent-Istvántól a jelenkorig
A SZABADSAGHARCZIG. 651 A föliratra egy másik leirat érkezett, mely a világbéke végleges helyreállításának tervére hivatkozva, az ujonezozást és subsidiumot elrendelte és újabbi föliratában kinyilvánította, hogy csak „kéréseik meg nem hallgatásából származott fájdalmuk okozta a megtagadást.“ Miért is most „egyszer, de utoljára“ megadják ugyan az ujonezokat, a mennyiben „megfogyasztott“ erejük engedni fogja, de viszont ők is kérik, hogy a szabad kereskedés nekik megnyittassék stb. Ferencz király seregei julius 6-án egyesültek a többiekkel és már julius 13-án Pestről levelet küldött a nádor a vármegyéhez újabb segélyért. Bármily hízelgők voltak a nádor szavai, hogy miként kívánja, hogy a magyarok is osztozzanak a békeszerzés dicsőségében stb., a vármegye föliratában újra kinyilvánította, hogy ily áldozatokat, melyek törvénysértést is foglalnak magukban, nem hozhatnak. A nádor második levele is minden siker nélkül maradt ; Írtak azonban a helytartótanácshoz, hogy az újabbi katonaállításba oly föltétellel mehetnének bele, ha azokat a harez lezajlása után azonnal hazabocsátanák, mert ez esetben azt nem tekinthetnék ujoncz-ajánlásnak, illetve rendes katonaságnak. A helytartótanács azonban nem Ígérhette meg, hogy a katonaságot a harez lezajlása után hazabocsátják. A háború előmenetele 1814-ben már kiengesztelte az elkeseredett vármegyét. A királynak Pegauból 1813. év október 13-án kelt és a sub- sidiumok nyújtására vonatkozó leirata, valamint egy másik, mely e vármegyéből újabb 1581 ujonezot követelt, csak 1814. év janur 18-án érkeztek ide ; — már nem tették azt a kínos benyomást, mert „mikor az őszinte öröm töltötte el keblüket a fölség fegyvereinek szerencséje és előmenetele fölött, bár lelkűket félénk aggodalom szállta meg, hogy ismételve az országgyűlés hozzájárulása nélkül tett rendelkezés által sebet vágtak az alkotmányon; azért a királyi parancsnak iparkodtak mindenben eleget tenni.“ Kétségkívül a vármegye e magatartása okozta, hogy a vármegyét más irányban terhelték túl és pedig nemcsak hogy Pécsre és Baranyába helyezték át az ujonezok összejövetelét; hanem Baranyát annyira megtöltötték katonasággal, hogy alig bírták őket hová helyezni, mely tekintetben leginkább Pécs szenvedett. Alig érkezett a vidékről 1450 ujoncz és már az elemi iskolát kellett kiüresíteni. Folyamodtak tehát e rendelkezés megváltoztatásáért. A királynak a harcztérről való visszatérésére (1814. év junius 22.) Baranya is küldöttséget menesztett, melynek vezetésére a főispánt kérték föl. Részt vett abban a püspök is, ki az üdvözlő beszédet mondotta, továbbá Batthyány Antal gróf, Eszterházy János herczeg, Mihálovics József alispán, Kapuváry Károly, Bésán Imre és Országit Sándor. Ferencz király uralkodása alatti korszaknak egyik legutálatosabb szörnye a kémrendszer volt, mely hatásával nemcsak a kémet sülyesztette az erkölcsi érzet legalacsonyabb fokára, de az egész társadalom életét megrontotta és beszennyezte annak talpkövét. A csak pár évvel azelőtt
