Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 2. (Pécs, 1897)
Baranya szent-Istvántól a jelenkorig
A SZAB ADS AGHARGZIG. 619 Föliratot szerkesztettek, hogy ne tegyen ide a kormány német, hanem magyar katonaságot. Fölirtak azért, hogy az államilag kezelt fundá- cziók és különösen az agg papok pénztárát, a nevelésügyre fordítandó pénzek alapítványait régi mód szerént kezeljék. Kimondotta továbbá a vármegye, hogy a három elmúlt évi adószaporulatot, miután törvényileg jóvá nem hagyták, nem lehet megfizetni. Kérték végül a helytartótanácsot, hogy a pálosok javai adassanak vissza s a kapuczinusokból még Pécsett lévő három egyén részére adassék meg a szerzet. E határozatok és általán a vármegye akkori működése élénken emlékeztetnek az 1759-iki állapotra, mely egy csendes forradalom jellegével bírt, mely azonban oly békés, minő csak a magyar jellemnél lehet. Splényi báró már január 25-én, mikor a megnyitó közgyűlést tartotta, kapta meg kinevezését a temesi főispánságra és bár egy ideig még itt lakott, a megyei ügyekbe többé be nem folyt. 1790-ben vette a vármegye volt főispánja, Végh Péter levelét, melyben előadta, hogy régi székére ismét visszahivatván, a vármegye jóindulatára és barátságára támaszkodva, a tisztújítást április 7-ére kéri kitűzni, mely alkalommal a volt alispánt, Kajdocsy Antalt, közfölkiáltással újra megválasztották. Másod alispán lett Petrovszky Zsig- mond, főjegyző Petim'Imre, főbíró Pécsett Mészáros Pál, Baranyavárott Szokolyi József, Siklóson fíoda József, Mohácson Bésán János, Szent-Lőrinczen Madarász József, Hegyháton Her selling János. Valamint a vármegyei karokat és rendeket József*császárnak febr. 20-án bekövetkezett halála nem tette nyeglévé, úgy másrészt II. Lipót leiratára, melyet ugyané vármegyegyülésen olvastak föl, lojálisán, de bátorsággal felelt a vármegye, hogy a mennyiben őfelsége a január 28-án kiadott pátensben tett ígéretéhez képest az ország szabadságát sértetlenül fönn fogja tartani és a PETROVSZKY ZSIGMOND Baranyavármegye alispánja. — A biikkösdi kastélyban őrzött festményről. —
