Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 2. (Pécs, 1897)
Baranya szent-Istvántól a jelenkorig
620 A TÖRÖK KIŰZETÉSÉTŐL megígért és megtartandó országgyűlésen a karokat és rendeket újra megvigasztalni kegyeskedik ; ezek a legnagyobb bizalommal fordulnak őfölsége felé, ígérvén a hozandó határozatok legszigorúbb betartását. Es II. Lipót meg is tartotta ígéretét; már 1790-re országgyűlést hirdetett. Az egész ország és vele Baranya is erősen készült, hogy a régen és nehezen várt alkalmat föl fogja használni. Követül Baranyavármegyé- ben Kajdocsy Antal alispánt és Czindery Rókust, a pellérdi uraságot jelölték. Egyúttal egy bizottságot küldöttek ki az utasítások, jobban mondva sérelmek kidolgozására. Május 10-ére az elkészült és nyilvános ülésen fölolvasták. Mivel pedig megtörtént az országban, hogy a követek a nekik adott, utasításokból leengedtek, áramlat indult meg, hogy a követeket a nekik adott utasítások szigorú betartására meg kell esketni. Egyik vármegye a másikra izent és így történt, hogy e vármegye követei is ünnepélyes esküt tettek a közgyűlésen és ennek szövegét a jegyzőkönyvbe vezették. Minő volt ez utasítás, azt József császárján uár 18-iki pátensének kihirdetése után történt megyei megáll apodásökbpl önként lehet következtetni. Meghagyták a követeknek azt is, hogy a nevezetesebb eseményekről értesítsék a vármegyét, mi meg is történt, többnyire azonban az országgyűlési megállapodásokat küldték meg. Az országgyűlés hosszabban-tartott, mint azt Baranyavárinegye kö- jvetei várták volna. Az öreg és törődött Czindery Rókus elhagyta Pozsonyt azzal a nyilatkozattal, hogy oda többé gyűlésre nem megy. Az .alispán ezt a vármegye tudomására hozta és már ki is szemeltek három ,egyént, kik közül egy követnek választandó lesz, ha Czindery leköszönne, időközben az alispánnak is eszébe jutottak itthon lévő tengernyi teendői és jszintén lemondott a követségről. így a vármegye 1791. év január 14-én tartott közgyűlésén Kapuváry Károlyt, Tolna vármegye alispánját és Jeszenszky Antalt választották követül, kik az eskü letétele után Pozsonyba mentek. Tudjuk, hogy az országgyűlést a koronázás előzte meg. Az örvendő .Magyarország a koronázás fényének emelésére, mint általában ismeretes, a vármegye nemeseinek bandériumával járult. Baranyavármegye nemeseinek gárdája sem akart elmaradni. 1790. év márczius 27-én határozták el, hogy a törvények értelmében a bandérium költségeit az uradalmak födözik. A költségek kivetésére egy választmányt rendeltek, a ruhák beszerzésével Bésán Gábort bízták meg és fölkérték a püspököt és várost a hozzájáruláshoz. Április 8-ig e munkálatok elkészültek. Az előirányzatot 15.272 írtban állapították meg, melyet az uradalmakra aránylagosan kivetettek és utasítás szerént elhatározták, hogy a somogyi bandériumhoz fognak csatlakozni. Igaz, hogy időközben a kamarától leirat érkezett, mely szerént a bandériumok kiállítása nem a törvényben gyökerezvén, az uraságok ily fizetésekre nem kötelezhetők, mivel pedig a kincstárnak a Hertelend, Má- gocs, Vaiszló és Pécsváradnál lévő uradalmaira mintegy 3022 frt esnék, ez nehézségre szolgáltatna okot. A vármegye erre azzal felelt, hogy a
