Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 2. (Pécs, 1897)
Baranya szent-Istvántól a jelenkorig
A SZABADSÁGHAKCZIG. 585 derítette ki, hogy a város mil a jegyzőkönyvek egyes lapjainak eltávolítását már 1740 óta űzik. Nagy csapás volt ez a város erkölcsi erejére, de a jegyző lolebbezett s 1760. év október 19-én kelt királyi parancs, miután tettét nem önkényüleg, hanem fölebbvalói parancsára tette s az, hogy a kihasított lapokat ő sikkasztotta volna el, beigazolást nem nyert : Isi Ignácz jegyzőt állásába visszahelyezte.2) Isi továbbra is a város hű embere maradt s a néphez intézett szónoklataival igyekezett világosságot terjeszteni, melyeket a vármegye eltiltott ugyan, de ő azzal a mondással, hogy neki a vármegye nem parancsol, visszautasította, miért a vármegye őt a fiskális actió indításával fenyegette meg. A város igyekezett is nyáját jól összetartani, szigorúan bánt el azzal, ki gyanújának fekete könyvébe jutott. Az akkori csizmadia-czéh érdemes mesterét Csucsorék Imrének hívták, kinek politikai nézetei nem egyeztek meg a város tanácsával. Philippovics József őt árulónak és kémnek vádolta és a tanács ezért Csucsorékot megfosztotta a czéhmesteri tisztességtől és új czéhmester-választást rendelt el, mely a püspök s az uriszék előtt szokott megtartatni; de Csucsorék Imre újra nem volt jelölhető, mert ügyét Isi Ignácz jegyző annyira késleltette, hogy a lolebbezett ügy még el se küldetett. A választáskor a Csucsorék-párt dühvei támadta meg Isit, kit a jelenlévő ahspán huszonöt botra Ítélt, melytől csak a püspök kegyelme szabadította meg. A város azonban az áruló Csucsorék uramat nem szűnt meg továbbra is üldözni árul kodásaiért, mikor értük a vármegyénél dicséretet nyert. A városnak ez ügyek folyama alatti első diadala volt az 1760. év január 19-én kihirdetett intimátum, hogy Pécs város részére az okiratok másolatai minden föltétel nélkül kiadandók. Egyúttal közzétette a vármegye, hogy mindenki beadhatja panaszát a város ellen, nem is szükséges a vármegyére jönnie, mert azt harmincz nap alatt Sauska Antalnál, vagy a pálosok főnökénél leteheti. Csakugyan érkezett be a vármegye ínye szerénti panasz, hogy míg a város a falusi bor behozatalát szigorúan tiltja, addig a tanács maga falusi bort mér, holott a helytartótanácsi resolutió szerént csak akkor szabad a városba bort hozni, ha a püspöknek s lakosoknak eladó bora nincs többé. A vármegye egész küldöttséget indított a városi pinczék megvizsgálására s a falusi bor elkobzására, de alig találtak valamit, mert e tárgyról többé nincs följegyzés. M 1760. év augusztus havában Hojtsy János alispán rövid szenvedés után meghalt. Az épen Pozsonyban időző Klimó György püspök augusztus ál-én kelt levelében Kardos János főjegyzőt nevezte ki helyettes alispánnak, ki a vármegyét 1761. év április 29-ig vezette, csak egyszer elnökölvén ez idő alatt a püspök s az ekkor megtartott tisztújításon az alispánságot Hojtsy Mihály nyerte s Kardos János megmaradt továbbra is főjegyzőnek. Tehát Kardos János alispáni helyettesítési idejére ősik. mikor a legfőbb királyi tanácsnak 1761. év április 14-én kelt s a püspök és Pécs város között főn forgó határozatát az április 27-én tartott közgyűlésen ki») Kj. 1760. 520.
