Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 2. (Pécs, 1897)
Baranya szent-Istvántól a jelenkorig
584 A TÖRÖK KIŰZETÉSÉTŐL ról adna a vármegye a városnak hiteles másolatot. A vármegye ezt megtagadta, a város tehát a helytartótanácshoz fordult, hol a vármegye azt az utasítást kapta, hogy az okiratok a püspök meghallgatása mellett adassanak ki. A püspök restelte, hogy az ügyet, mely békés úton is elintézhető lett volna, fölsőbb hatóság elé terelték s a feleletet az 1759. év február 6-án tartott közgyűlésről a következőre kívánta halasztani. így az ügy végkép elmaradt volna, de Pécs egy huszonhét pontból álló panaszt terjesztett a helytartótanács elé, mint az egyesség ellen elkövetett sérelmet, melyet a püspök felelet végett szeptember 5-én a vármegyének adott át ama nyilatkozattal, hogy azt a rendes úton sokkal helyesebben lehetett volna elintézni (mégis azért ő maga a várossal érintkezésbe nem lépett) s hogy a város a kegyes resolutiók megdöntésére törekszik. A vármegye egy bizottságot küldött ki a panaszok megvizsgálására, mely legtöbbnyire megyei tisztviselőkből állott. A bizottsági tárgyalás előtti napon az alispán, jól tudván, hogy Pécs város népe között is pártszakadás van, melyet valószínűleg a nemes lakosok működése idézett elő, meghivatta a zavargó népnek vezéreit, kiket akkor hadnagyoknak neveztek, de ezekkel az alispán semmire se mehetett s mindössze a panasz abból állott, hogy a városi tanács előttük követendő eljárását eltitkolta. A megidézett pécsvárosi biró pedig a népzen- diiléssel mentegetve magát, szintén nem jött a bizottsági tárgyalásra, nehogy újabb bonyodalmat idézzen elő. A tanács azonban elküldötte Lat- kóczy Mihályt, ki egy, a város panaszait magában foglaló kérvényt nyújtott be, melyet a bizottság a püspöki prefektusnak vélemény végett kiadott s az október 29-iki vármegyei ülésre visszaterjesztetett; a vármegye pedig a helytartótanácshoz ama vélemény mellett küldött, hogy a kérelem mind a huszonnyolcz pontja alaptalan, az igazságnak nyílt megzavarása, lenyomása s homályossá tételére irányuló merénylet, miért az összes engedményeknek eltörlését s az adózók végromlására törekvő városi tanács megszüntetését indítványozza. Ö A városi tanács és a biró ez eljárása már a megfélemlítés műve volt, nem lévén biztosak arról, nem akarja-e a vármegye őket elfogatni, vagy megveretni, kikben, tekintve egyéb, a város körül viselt dolgaikat, bízni nem igen lehetett. Látván ugyanis a vármegye, hogy erős pártot, in el3' a tanácsot megdönthetné, szervezni nem tud : egyesek ellen, vagy mellett rántott kardot. Akkoriban Pées város jegyzőjét Isi Ignácznak hívták, ez volt egyike az első kiszemelt áldozatoknak. A vármegye ugyanis Pécs város jegyzőkön weit vizsgálván, úgy vette észre, hogy abból lapok hiányzanak, melyért ismét a jegyzőt vették kérdőre, kit hit alatt hallgattak ki s beismerte, hogy e lapokat a tanács határozatára, egyik tanácsos helytelen előadása (vitiosa relatis) megsemmisítésre szakította ki. Volt tehát ok nagy lármát ütni. Az ügy kettős lett. Isi jegyzőt a vármegye állásától elmozdította, a város ellen indított vizsgálat pedig azt i) Kj. 1759. 285. — 2) Kj. 1760. 290.
