Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 2. (Pécs, 1897)
Baranya szent-Istvántól a jelenkorig
570 A TÖRÖK KIŰZETÉSÉTŐL 1732. év szeptember 29-én halt meg Nesselrode pécsi püspök és főispán 80 éves korában. 1732. év május 2tí-ika óta már nem tudta teendőit végezni és Thurn Antalt bízta meg coadjutor gyanánt, ki a megyei ügyekbe nem folyt be. A püspök halála után a vármegye október 15-én közgyűlést tartott, melyben hivatalosan tudomásul vette a püspök halálát, jegyzőkönyvbe rendelte iktatni az elhunyt érdemeit, ki befolyása által annak sok hasznos szolgálatot tett és nemcsak a temetésen való megjelenést rendelte el, de azt is, hogy a temetés költségeit a vármegye födözi saját pénztárából. A püspöki stallumot és Baranya főispánságát a volt coadjutor, Antal Kázmér a Thurn et Valle Sassina gróf nyerte, ki a Thurm-Taxis-család egyik mellékágából származott, belgrádi és samaodrai czímzetes püspök, vratislávi prépost, győri kanonok és soproni főesperes volt. A király már 1732. év október 8-án kinevezte pécsi püspöknek1) és egyúttal Cienfuegos bibornokhoz (a későbbi pécsi püspökhöz) levelet küldtek Rómába, hogy a megerősítési díjtól mentenék föl a kinevezettet, mivel „a püspökségnek kevés jövedelme van.“ Püspöki megerősítését 1733. márczius 2-án nyerte el Rómában. 2) Baranya vármegye főispánságát pedig 1732. év deczember 5-én nyerte el. 1733. év január 3-án levelet irt a vármegyéhez, melyben kinevezését hírül adja és miután, mint látható, fölsőbb utasítás volt, hogy az új főispán ünnepies módon iktattassék be székébe, a király vásonkeői Zichy Imre gróf királyi tanácsost és Árva- vármegye főispánját nevezte ki királyi biztosul Baranya- és Tolnavármegye főispáni székébe való bevezetésre. Az ünnepélyes beiktatás 1733. év május 13-án történt meg. A királyi biztost a vármegye határánál négy tagból álló küldöttség és megfelelő katonaság fogadta, bekísérvén őt egészen a püspöki várba. A beiktatás napján a vármegyéről tizenkét tagból álló bizottság a királyi biztosért és új főispánért fényes hintókon a püspöki vái ba hajtatott, meg- híván őket egész tisztelettel a vármegye házára. A vármegyénél a leszállás a vármegyeház nagyobbik kapujánál (azaz északfelőli porta) történt, hol is a katonaság sorban állva, katonailag üdvözölte őket. A vármegye, élén az alispánnal, kijött a kapu első lépcsőjéig és bevezetvén az ülésterembe, az elnöki helyen jobbról a kir. biztos, balról a püspök foglaltak helyet, mire Bakics Gábor prépost elsőben a királyi biztoshoz intézett beszédet, mire ez az új főispánt bemutatva, őt a király nevében, a királyi levelek fölmutatása és fölolvasása után, székébe ünnepélyesen beiktatta, mely után az alispán intézett üdvözlő beszédet az új főispánhoz és ez az egybegyűltekhez. Erre a gyűlés véget ért és valamennyien a püspökhöz mentek az installationális ebédre,. kinek toasztját a vártemplom terén elhelyezett katonaság üdvlövései követték. A beiktatást követő napon a főispán elnöklete alatt folytatták a közgyűlést, melynek egyik nevezetesebb tárgya az volt, hogy Tillier József i) i) L. R. 35. 779. — 2) Koller VII. 247.
