Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 2. (Pécs, 1897)
Baranya szent-Istvántól a jelenkorig
A SZABADSÁGHARCZIG. 571 báró, generális és eszéki főparancsnok, Friburgba helyeztetvén, a vármegyétől hivatalosan búcsút vett. Baranya tehát akkor az eszéki hadparancsnokság alatt állott——' ^ "Sem a főispán!, sem a püspöki tisztet Tliurn gróf nem viselte sokáig. Működéséről annyit láthatunk, hogy az 1733-ik évet és 1734-ik év elejét itt töltötte. Az 1734-ik év márczius 8-án tartott közgyűlésen még ő elnökölt, de azután minden nyoma vész és mivel 1734. év deczember 24-én Béesben meghalt és a szent István-templomban eltemették, innen kezdve majd két évig főispán nélkül állott a vármegye. 1734-ben hadsegélyezés czéljából leirat érkezett a helytartótanácstól, melynek eredménye lön, hogy a vármegye 8902 frt 58 dénárt adott rendkívüli hadköltség födözésére. 1735-ben a hadisegély már a rendes rovatba jött, úgy hogy a vármegye adóját ekként számították föl: katonai adó 43.841 frt 667a d.. hadi segély 5697 frt 90 d., házi adó 12.232 frt 3372 d., összesen 61.771 frt 90 dénár. Az új főispánt a király 1736. óv május 22-én nevezte ki. Neve Alvfives Cienfuegos, származására nézve spanyol, ki Asturiának Oveti nevíi városában született, jezsuita lett s a spanyol örökösödési háborúban Ausztriával tartván, így került Bécsbe, hol az uralkodóháznak több hasznos szolgálatot tett és 1720-ban biborosi méltóságra emelték „presbyter sancti Bartholomei de Insula“ czímmel. A pécsi püspökség adminisztráczióját 1735. év márczius 25-én kiadott okmánynyal nyerte el, de állandóan Rómában elfoglalva lévén, se papi, se világi megyéjét soha nem is látta. A királyi biztos, kinek az új főispánt bevezetni kellett volna, Fabian- kovics György helytartósági tanácsos, már 1736. év augusztus 28-án átiratot intézett a vármegyéhez Pécsről, értesítvén, hogy Cienfuegos a nagy távolság miatt nem jöhetvén : karancsberényi Berényi Zsigmond grófot, malleusi püspököt, ki a kinevezett püspöknek a püspöki dolgokban is meg- bizottja, a főispánságban pedig teljhatalmú helyettese, fogja Cienfuegos nevében a főispáni székbe ültetni. A vármegyének csak a főispán által a beiktatás alkalmával leteendő esküre nézve voltak nehézségei, miután a törvény, három esetet leszámítva, a mások helyetti eskütételt meg nem engedte. Ezért Smakker Péter kanonok elnöklete alatt küldöttséget menesztettek a királyi biztoshoz, ki szerént a teljes meghatalmazásban az eskü is benne foglaltatván, azt mi sem akadályozza. A vármegye ennek értelmében elfogadta ugyan, hogy Berényi az esküt letehesse, de azért elhatározták azt is, hogy ez ügyben a helytartótanácshoz Írnak, mely határozatot az installácziót követő napon tartott folytatólagos közgyűlésen végleg elejtették. Az ünnepélyes beiktatás 1736. év szeptember 17-én majd ugyan abban a sorrendben és ünnepélyességgel történt, mint Tburnnál, csakhogy nem Cienfuegos maga volt jelen, hanem a nevezett Berényi Zsigmond gróf, kinek mint teljhatalmú helyettesítőnek megbízását a király Laxen- burgban 1736. év május 2-án erősítette meg, mely oklevelek, úgy a kir. biztos megbízása fölolvastatván, Berényi Zsigmond gróf letette az esküt
