Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 2. (Pécs, 1897)
Baranya szent-Istvántól a jelenkorig
Á SZABADSÁGHARCZIG. 563 templom Jakabfalván, Ivánbattyánon és Ráczkozáron, hol jelenleg nincs, ellenben Monostor, Ráczmecske, Illocska és Lipova templomai még akkor nem léteztek. E templomok építése nagyobb részt a múlt század első felére esik, régibb templomról csak Dárdán tesznek említést. Nagy-Budmér, Magyar-Boly községekben voltak ugyan görögkeleti lakók, sőt pópájuk is volt, de templommal nem bírtak, ellenben a még 1741-ben meglévő vó- kányi és petrei görögkeleti plébániák teljesen megsemmisültek. A mely templomokat eddig meg nem építették, vagy melyek javításra szorultak, azoknak tengernyi bajuk volt az engedélylyel és mint a reformátusoknál, rendes kérdései voltak a helytartótanácsnak, hogy a megengedett helyekhez tartozik-e, magánosán van-e ott a felekezet, vagy más vallásuakkal, minők ezek, van-e ott a katholikusoknak. templomuk, hány görögkeleti család van ott, kik vannak többségben és mennyivel és mily közel van a legközelebbi templom? E kérdéseket tették föl 1753-ban példáid a beremendi és duna-szekcsői templomok építése előtt és mikor az engedély megjött, Nenadrovics Pál görögkeleti érsek az építésnek a vármegye újabb tilalma ellen panaszt emelt, melyből kiderült, hogy templomukat a kath. templomtól alig tiz lépésre akarták építeni. i) így például Kácsfalu gk. vallású lakóinak 1778-ban nem engedték meg, hogy templomukat öt lábbal magasabbra emelhessék, csupán hogy cseréppel födhessék. 2) 1779-ben a siklósi katholikus nép nem akarta megengedni, hogy a görögkeleti vallásuak negyedik harangot szerezzenek. A vármegye e kérdésben nem mert intézkedni, hanem az ügyet a helytartótanácshoz küldte.3) 1783-ban Liptód községnek nem engedte meg a vármegye a harang használatát. 4) 1765-ben a szekcsői vikárius Czirilovics Soffron volt, ki az érsekség ellen panaszt emelt a vármegyénél, hogy az idevaló pópákat igen erősen adóztatja. A vármegye a panaszt a helytartó-tanácshoz terjesztette, mely vizsgálatot rendelt és utasítást adott az idevaló vikárius és papság védelmére.5) A kérdés ugyanis két, a gk. püspök által szedett adóra vonatkozott, melyek nevei „dimnicza“ és „kunak\ Maga, a helytartótanács sem értette ez adónemek jelentőségét, míg csak a gk. püspökök jelentése be nem érkezett, melyből kiderült, hogy a „dimniczau alatt a régi időben füstpénznek nevezett adó értendő ; „kunak“ alatt pedig a gk. püspök tartásának megváltása. A kérdés fölmerültekor a budai gk. püspökség üresedésben volt; maga a szekcsői vikárius nem akart az ügybe avatkozni és így a dimnicza és kunak kéi’dését az alispánra bízták, utasítván őt, hogy a görögkeleti népséggel érintkezzék és a budai püspöknek leveleire válaszoljon.6) 1771-ben jelentette azután az alispán, hogy azokat ugyan meg lehet állapítani, de keresztül nem vihető, mert Rácz-Ürögön (Rácz- város) csak öt rácz lakik, holott a püspök ellátására legalább két éjjel és egy nap kötelesek dolgozni, mihez harmincz embernek kellene lenni. 1 1) Kj. 1755. 177. — 2) Kj. 1778. 177. — *) Kj. 1779. 27. — 4) K.j. 1783. 319. — Kj. 1765. 414 és 437. - 6) Kj. 1770. 269. 36’
