Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 2. (Pécs, 1897)
Baranya szent-Istvántól a jelenkorig
A SZABADSÁGHARCZIG. 551 mezővárosokban voltak elhelyezve, hanem a falvakban is ; — az egész vármegye teíe volt velük. Hozzá még a katonaság évenként változott és évenként kellett a vármegyének új intézkedéseket tenni. E katonaság durva és erkölcstelen kihágásai ellen folytonos volt a panasz. A megfenyítés ellenben csekély; veszekedések, emberölések napi renden voltak. A veszekedések s az idegen nyelv szították a gyűlöletet. Hozzájárult ehhez az is, hogy a parasztnak a fegyverhordást eltiltották, a fegyvereket tőlük elvették s a kereskedőknek megtiltották, hogy a parasztnak fegyvert adjanak. Lehetőleg iparkodott a vármegye minden nagyobb mulatságot korlátolni, miért ama orv alatt, hogy a parasztok a lakodalmakkor túlkiadásokat tesznek, elrendelte, hogy a lakodalmakkor való kiadásokat csakis egy vármegyei kiküldött, vagy esetleg a plébános közbenjöttével csinálhatják meg. A nép tehát a katonasággal szemben egészen védetten volt, mert nem akart a vármegye fölebbvalói előtt rossz színben föltűnni, bár az iparkodott más kedvezményekkel támogatni népét. így olvassuk, hogy a vármegye 1726-ban 124 frtot elengedett Szent-Lőrincznek a darmstadti had által szenvedett alkalmatlanságokért. Ez év különben is szerencsétlen volt a vármegyére nézve. Az előző évben a nagy szárazság miatt csekély széna termett s a takarmány hiánya és betegségek miatt sok marha elhullott. Van róla jegyzék, hogy a megyében 642 ökör, 1053 tehén, 469 ló, 360 tinó és 10 csikó estek áldozatul, mi az akkori erősen néptelen vármegyében számot tevő összeg. Ugyanez évben nagy jégverés is pusztított az egész Ormányságban, Szent-Lőrinczen és vidékén, úgy Nádasdon és Hidasdon, hol is a vármegye az adónak több mint 2/3-ad részét kénytelen volt elengedni. 1727-ben az évi adó 43.311 frt 27 dénárt tett ki s a már említett katonatartáson kívül volt a vármegyének más tei’he is, melyet ingyenes adózásnak (gratuitum) neveztek. Ilyen volt Szigetvárának tatarozása, majd annak építése, majd a tó tisztítása, rendezése, az átjárók, hidak jó karban tartása. Évről évre munka- és pénzáldozatot követelt, melyet a vármegye elég szívesen teljesített s csak egyszer adott kifejezést annak, mily zokon veszi, hogy e vár jó karban tartásához más vármegye nem járul, tehát még Somogy se, melyhez tartozott. Ezt akkor mondta, mikor a kormány reáparancsolt, hogy az aradi vár részére I06V4 öl fát gratuite szállítsanak, mit a vármegye elfogadott. Mégis igen neheztelt e gratuit munkáért és 1728-ban Sartori Mihályt, a Breuner-család prefektusát kiküldötte, hogy Ehrenberg báróval, Szigetvár parancsnokával, e munka megváltása végett tegye magát érintkezésbe s meg is egyeztek 500 frt fizetésben és 12 arany discretióban. A vármegye másik rendes ingyen-adója volt a boroméi Károly- templom építési költségeihez való járulás. Ez évről-évre előfordult, melyre a megyét már eleve figyelmeztették s az esetleges hátralékot szigorúan megkövetelték. Ugyanez időre esik a vármegyének erősebb betelepítése svábokkal (svevi). Az eljárás -az volt, hogy egyik-másik uraság, vagy vármegye át
