Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 2. (Pécs, 1897)
Baranya szent-Istvántól a jelenkorig
A SZABAbSÁGHARCZIG. 547 idők betartását rendelte el, a vám- és börtönügyet pedig panasznak minősítvén, ezzel a vármegyét azért utasította el, mert e panasz nem tartozik a király elé, hanem a vármegyének azt saját hatáskörében kell elintéznie. A diadalmas vármegye a király sajátkeziileg aláirt, Ítéletét, örök emlékezet okáért a közgyűlési jegyzőkönyvhöz köttette. Kár, hogy az okirat széle az idők viszontagságai alatt elrongyolódván, elveszett. A tisztújítás új valedictoriák (leköszönés) és a határidők és egyéb törvényes formák pontos betartása mellett, julius 8-án tartatott meg. Az alispánságra három jelölt volt, Madarász László, Daróczy Ferencz és Vlasits János, kik közül Madarász huszonhat szótöbbséggel nyert diadalt. Igaz, hogy a püspöknek semmikép se tetszett az eredmény és fölirt a nádornak és a választás törvénytelenségét vitatva, protestált az eljárás ellen, de a vármegyére küldött levél csak azt az eredményt hozta, hogy egy újabb ülésben az, törvényes eljárásának igazolásául, a tisztújító gyűlésen elnökölt és a püspököt helyettesítő Kazó István prépostra hivatkozott. Még azután két levelet küldött Nesselrode a vármegyére, tiltakozván a választás ellen. Utóbbiban, a vármegyének kedvezendő, bizonyos ügyben befolyását ígérte érvényesíteni. A vármegye azonban a kegyelmet mély köszönettel fogadta ugyan, de a tisztújítás kérdésében továbbra is hajthatatlan maradt. Nesselrode a vármegyét egyszerre meg nem törhetvén, a következő közgyűlésig várt és erre magának az utat előre elkészítette. Első sorban kieszközölte magának, hogy a vármegye jegyzőjének választása a főispán személyét illesse. A következő tisztújításra Meskó Adám kir. tanácsost küldötte Károly királyi biztosul, az öreg és törvényekben kevésbé jártas Nesselrodenak segédkezet nyújtani. Madarász László alispán, ki, mint tudjuk, az Eszterházyak dombóvári uradalmának prefektusa volt, egykori urának, Eszterházy Pálnak 1713. év márczius 6-án bekövetkezett halálával elvesztette lába alól a talajt s a püspökkel ily körülmények közt többé ellenkezni nem akart. Berényinek a királyi határozat mellett nem lehetett reménye a vármegyei jegyzőséget megtarthatni. A tisztújító gyűlés két napig tartott. 1716. év május 18-án csak az alispán és táblabirák választása esett meg. A közgyűlési jegyzőkönyv e választásról nincs meg, de látható, hogy heves viták folytak, melyek oda irányultak, hogy a választást és kijelölést szabályozzák. Csak a későbbiekből tudjuk meg, hogy az alispán királydaróczi Daróczy Ferencz lett, ki sem akkor nem volt ott, de julius 29-ike előtt a gyűlésekre meg se jelent. A közgyűlés másodnapján a püspök Gyurekovics Pétert nevezte ki jegyzőnek. Az esküdteket hivatalaikban meghagyták, de a kir. biztos tizenhét pontból álló munkálatot terjesztett a közgyűlés elé, a jelölés és választás szabályozására. E szabályokból egyúttal megtudjuk, hogy mi buktatta meg Madarászt. A második pont szerént ugyanis a jelölést a főispán végzi és joga van a lemondott alispánt nem jelölni, vagy jelölése esetén négyet
