Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 2. (Pécs, 1897)
Baranya szent-Istvántól a jelenkorig
1 TÖRÖK KIŰZETÉSÉTŐL 046 A püspök alattvalóinak ellene fölhozott panaszában a fölsőbbség megsértését látván, rendsértésben kérte őket megbüntetni (Poena talionis). Madarász alispán, hogy a per kimenetelét biztosítsa, a bírókként beidézett alispánokat fölkérte, hogy hozzanak saját megyéjükből igazolványt annak bizonyítására, hogy miképen szokott ott a tisztújítás megtörténni. Ezeket a győri tárgyaláson föl is használták. A vita igen heves volt és Baranyavármegye állításának igazolására, hogy nem ő, hanem a püspök követett el törvénysértést, még két dolgot hozott föl, melyet a küldöttség nem annyira panasz, mint inkább bizonyítékképen sietett a jegyzőkönyvbe fölvenni. — Ezeknek egyike az, hogy a püspök Pécs városánál vámot szedetett, melynek akkor, mikor a vámszedés csak különös kiváltság mellett s csak akkor volt megengedhető, ha az útak, hidak stb. építésére a vámszedő költekezett, de a pécsi vám azon kívül is az elszegényedett népet fölötte terhelte. A másik az a tény volt, hogy a püspök a rablókat, gyilkosokat s más gonosztevőket nem a vármegyei, hanem a városi börtönbe záratta s onnan nem egy esetben minden törvényülés nélkül szabadon bocsáttatta. A püspök ugyanis a gonosztevőket a város által fogatta össze, de azután tovább nem intézkedett róluk. A vármegye hírül vevén a dolgot, a város bíróját maga elé idézte, hogy mily alapon meri a ius gladiit gyakorolni, holott ily joga a városnak nincs. A város a püspök parancsával védekezett és megtörtént, hogy mikor a vármegyei hajdúk a szabadon eresztett gonosztevőket a budai kapunál elfogni akarták, a város azokat a szigeti kapunál kiereszttette. A püspököt ezért meginterpellálván, ama feleletet nyerte a vármegye, hogy fölsőbb rendeletek értelmében Pécs városa tűzetvén ki a büntetések végrehajtásának helyéül és Pécs püspöki város lévén, e részbeni joga sértetlenül fönnáll. A győri tárgyaláson előadottak oly annyira igazat adtak a vármegyének, hogy a kiküldött bizottságnak a püspök eljárását okvetlenül elitélni kellett volna s így az érsek és püspökök nagy ellenkezésbe jöttek volna Baranya főispánjával. Az elnöklő érsek odaterelte a dolgot, hogy a vármegye a kiegyezkedési ajánlatokat kísértse meg. Ez ajánlatokat a vármegye szépen kidolgozta és a bizottság elé terjesztette. Következés az lett, hogy a bizottság rést talált, melyen át az ítélethozataltól megmenekülhetett és amaz indokolás mellett, hogy a bizottság ítélethozatalra lévén utasítva, mikor a felek egyezkedési alkudozásokban vannak, nem érezheti magát jogosítva az ügyeket ítélettel dönteni el : az összes iratokat a király elé terjesztette és a vármegyét április 28-án haza- bocsátotta. Itthon azután a vármegye folytatta további működését Madarász alispán kormánya alatt, mígnem Károly király augusztus 14-én határozatot hozott s azt a vármegyének leküldötte. A király, hogy a tisztességet megmentse, mindkét felet elutasította keresetével, de a rendelkező részben mégis a vármegye ügyét emelte győzelemre, mert a püspök panasza ellen új tisztújítást s ennél a határ
