Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 2. (Pécs, 1897)
Baranya szent-Istvántól a jelenkorig
545 A SZABADSÁGHARCZIG. alatt Bécsbe küldte. A tisztújító közgyűlés törvényes szokással bevett határidejét önkényüleg akként változtatta s általán a közgyűlést a megyei és akkor már lemondott hivatalnokok mellőzésével s mintegy titokban oly agyafúrtan csinálta meg, hogy ama tisztviselők közül csakis két megbízott s az ügybe beavatott embere jelent meg, a püspöknek pedig a választásra teljesen szabad keze nyílott és sikerült neki, a közgyűlés által Tolna-, Somogy- és Fehérmegyéből három egyént Baranyába becsempészni, hol az illetőknek birtokai se voltak. Ezek között volt Daróczy Ferencz alispán-jelölt, ki akkor a katonaságnál szolgált és kit a vármegye különben mint derék embert ismert. A többi hivatalokra a püspök mind saját embereit és tisztviselőit helyezte. Többnyire idegen emberek voltak ezek, nem is birtokosok, annál kevésbé nemesek, kik a vármegye kezeléséhez semmit sem értvén, a hivatalokat át se vehették volna. Ez eljárás általános visszatetszést szült. Különösen sértve érezte magát a vármegye a jegyzőnek mellőzése által, kinek szorgalmát és becsületességét a jegyzőkönyvek kiemelték. Azonban nem tántorodott meg a vármegye a püspök ütése alatt. Az alispán rendszeres közgyűlést hirdetett, hol e visszaélésen kívül szóba került a püspök eljárása, hogy ő a vármegyébe ekként bejutott szolga-haddal közgyűlést tartva, azzal a főispán részére ezer tallér fizetést állapíttatott meg.x) Mielőtt azonban a további teendőkre nézve határozhattak volna, Nesselrode őket újabb meglepetésben részesítette. Ugyanis az egész lefolyt eseményt Ravasz István kanonokkal egy emlékiratba foglaltatta, mely ez ügy állását hamis színben tüntette föl, annak e czímet adva : „Baranya- vármegye zavart állapotának rövid elbeszélése („Succinta brevis narratio confusi comitatus Baranaensis“) s ezt rövid levél kíséretében a királyhoz küldte, ki úgy látszik, nem elégelte meg azzal, hogy ez állapotokat tudomásul vegye, hanem a pasquillet lemásoltatván, felelet bevárása mellett leküldötte a vármegyének, hol azt a gyűlésen íölolvasták anélkül, hogy a meglepett tisztviselők a tárgyhoz szóltak volna. A dolognak tüzetesebb megbeszélése után végre elhatározták a módozatot, hogy miképen intézzenek föliratot a kanczelláriához és az eseményt híven előadó panaszt a közgyűlési jegyzőkönyvbe iktatva, négy példányban terjesztették föl az 1713. év julius 11-én tartott ülésből. Az ügy lebonyolítására Károly király leküldött határozatával egy delegácziót bízott meg, melynek tagjai voltak : Patanics György boszniai, Wolkra Ottó veszprémi, Nádasdy László Csanádi püspökök, Nagy István soproni, Jankó Miklós somogyi, Somogyi Adám veszprémi, Gyurakovics Péter tolnai alispánok. A bíróság 1713. év április 13-án Győrben, az esztergomi biboros- érsek elnöklete alatt ült össze, melyen azonban az elősoroltakon kívül még mások is vettek részt. A püspök panasza, melyet a prímás zárt levélben vitt az ülés elé, Madarász László alispán, Karácson István, Pávics Mihály, Berényi Gergely s más tisztviselők ellen irányult, kik a győri széken jelenvoltak. 1) Kgy. II. 128.
