Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 2. (Pécs, 1897)
Baranya szent-Istvántól a jelenkorig
A SZABADSAGHARCZIGt. 543 iránt is perelt a püspök, de a nádori Ítélet ez ügyet is a jezsuiták részére döntötte el.*) Nemkülönben per volt Nesselrode s a jezsuiták és ágostaiak között, kiknek templomait el akarta venni, állítván, hogy azok a várhoz tartoznak, mivel ő Pécsnek ura. Ez is 1714-ben történt. Pere volt Meszespusztára nézve is, melyet valószínűleg már akkor akartak Pécshez csatolni.2) A baranyai uradalmak majd mindegyikével pere volt Nesselrodenak, részben a tizedek miatt, mint Caprarával, részben és főkép a határok miatt. A püspöknek mindenfelé voltak birtokai, a határok kiterjedései ez időben még bizonytalanok lévén, bő anyagot szolgáltattak a perekhez.^ Egyik legnevezetesebb ilynemű pere Nesselrodenak,Eugén főherczeg- gel volt a mohácsi és vörösmarti uradalmak határainak megállapítása iránt, EŐT~i~tanuk, kiknek a valódi határt igazolniok kellett volna, a szigorú püspöktől való félelemből nem mertek igazat mondani. Hamisan esküdtek tehát meg állításaikra, mi csak később derült ki és újabb eljárásra kényszerítette e kérdésben amúgy is kifárasztott bíróságot. 3) Mindé pereiben bizonyos anyagi érdek és haszonvágy vezethették Nesselrode-ot. Hisz igaz, nem csak ő perelt, az akkori okiratok telvék ama veszekedéssel, torzsalkodásokkal, melyeket egyebek is, papok úgy mint világiak, vezettek egymás ellen. Rendezetlen vagyoni viszonyok okozták azt és valóban perlekedő korszaknak lehetne e kort nevezni. De a mi Nes- selrodenál a dolgot jellemzővé teszi, az főképen a pécsi dominikánusok elleni izgágáiban nyilvánult, kiket mintha csak azért üldözött volna, hogyf ezzel elődje, Radanay ellen elkövetett sérelmeket akarta volna megbosszulni. Czélja volt ugyanis, a dominikánusokat a városból egészen kiűzni, miért tulajdonuk ellen pert indított. A dominikánusok háza 1704-ben, a rácz-pusztítások alkalmával elégvén, okirataik is elvesztek, de bebizonyították azt, hogy őket már a neo acquistica comissio itt találta, míg a püspök jogai igazolására mit se tudott fölhozni. így a herczegprímás elnöklete alatt összeült biróság előtt a püspök perét elvesztette s ezt VI. Károly király 1714. év augusztus 14-én kelt Ítéletével megerősítette. Ez Ítéletben csak a monostor helyéről volt szó, de a városon kívül lévő dominikánus birtokokat az Ítélet nem érintette, miért a püspök ezekről elkezdett tizedeket szedni, mi új panaszra és perre adott okot s szintén a püspök vereségével végződött. Hogy tovább is szedte volna a püspök e tizedet, annak semmi nyoma sincs. A dominikánusok csak egy rozzant házat és egy düledező mecsetet bírtak. 1726-ban tehát szükségessé vált annak megépítése. A dominikánusok a mindenszentek templománál lévő nőzárda romjait akarták építési anyagul behordani. A bányákból követ nem hordhattak, mert azok püspökiek voltak. A püspök tiltakozott a romok lebontása ellen, de mikor jogaikat hozzá kimutatták, az anyag behordását akadályozta meg; muskétásait i) i) Acta Jczsuit fasc. 5. Nr. 57. — 2) U. o. fasc. 5. Nr. 12. — 8) Neorcg. fasc. 1435. Nr. 28.
