Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 2. (Pécs, 1897)
Baranya szent-Istvántól a jelenkorig
A TÖRÖK KIŰZETÉSÉTŐL 542 Pozsonyban. A feleket megidézték s a pécsi püspök helyett Senberger Adám jelent meg. A zágrábi püspök jogai igazolására fölhozta Mátyás király okmányát 1466-ból, mely szerént egész Szlavónia tizede a zágrábi püspököt illeti, mit II. Lajos 1519-ben megerősített, alperes pedig azzal védekezett, hogy Szlavónia és megyéinek területe az okmányokban megállapítva nincs. Szlavónia csak három megyéből állott, Yarasd, Kőrös és Zágrábból, mi Verbőczynél is megvan. Erre a zágrábi püspök azt felelte, hogy Verbőczy csak históriai narralisokat tartalmaz és nem decre- talisokot, vagy királyi megerősítéseket. A hosszabb szóváltásokban fölhozott okiratok kétségtelenné tették, hogy Pozsega és annak káptalana előbb is Zágrábhoz tartozott. A bizottság, melynek tagjai Erdődy Adám nyitrai püspök, Patasich báró, Guilelmo e Comitibus de Lesslie váczi püspök, Nagy István főjegyző voltak, egyik fél álláspontját se látták eléggé beigazoltnak és ily véleménynyel terjesztették azt őfölsége elé, ki a zágrábi érsek jogait erősebbnek látván, jogait megállapította és 1720. év május 11-én Laxenburgban a reá vonatkozó okmányt kiadta.1) Nesselrode egyáltalán nagy kedvelője volt a pereknek, melyeket vagy maga indított, vagy ellenfeleit arra kényszerítette cselekvései által, hogy ellene pert indítsanak. A számtalan per és perokból csak néhányat említünk föl, nehogy ráfogással vádoltassunk. Nevezetesebb hatalmaskodási esete a püspöknek az, melyet 1713-ban a jezsuiták Munkád (ma Piricsizma) nevű birtokán elkövetett, melybe a vármegye és vári is saját vesztére beleavatkozott, kiket azután a püspök excommunicatio val fenyegetett meg. A perben Pécs városának majd minden előkelőségét kihallgatták. Voltak köztük kanonokok is, kik a püspökre terhelő vallomást tettek. A vármegye és a város harmincz embert küldött ki a hatalmaskodás megakadályozására, mert a püspök a jezsuiták épületes építési anyagát hordatta szét. Végre belátván, hogy ez áramlattal szemben kívánsága nem érvényesülhet, 1714. év junius 14-én Bécsből kelt levelével a jezsuiták óhajának eleget tett.2) 1720-ban a püspök eltiltotta a népnek, hogy a jezsuiták pinezéibe bort vigyenek, vagy onnét elhozzanak. Leüttette a jezsuiták és kanonokok korcsmáiról a ezégért, tiltakozott a bor-collectió ellen, miből per támadt. 3) A jezsuiták Makárban lévő szőllőjük iránt, melyet részben Smolia- novics Lukács jezsuita-confratertől és Balta Ferencztől örököltek és Szent- Lukács szőllőnek neveztek,4) perrel támadta meg, hihetőleg caducitás czímén. A pert a püspök már itt elvesztette, Károly király pedig 1724. év október 18-án a pert megsemmisítette.5) A jezsuita-rezidenczia és templom, úgy tartozékai után járó tized i) Püsp. kvtár Mise. A. 319. — 2) Acta Jezsuit fasc. 8. Nr. 12—16. — 3) u. o. fasc. 8. Nr. 17, 18, 27 -29. — 4) A szerzet föloszlása után a püspök vette meg. — 5) U. o. fasc8. Nr. 33, 39, 41.
