Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 2. (Pécs, 1897)
Baranya szent-Istvántól a jelenkorig
A SZABADSÁGIJA RCZIG. 541 hogy papot hivatott börtönébe az utolsó szentségek fölvételére. A püspök ebben is alakoskodást látván, egy mélyebb börtönbe záratta őt. Ez erőszakoskodások hire nagy port vert föl. Kazó, mint egyházi férfiú és mint nemes lépett az ellene hatalmaskodó püspök ellen és Komá- romvármegye birósága elé adta be panaszát, mely azonban az ügyet, úgy látszik, nem tette magáévá. A király az ügy megvizsgálását 1719. év október 9-én rendelte el s kiküldötte első sorban az egri és váczi püspököket, a gotviczenczi és zalavári apátokat. Ezek valósziniileg teljesítették is a vizsgálatot, de oly izgatott állapotban találták a kedélyeket, mert Kazó is a hevesebb vérüekbez tartozott és Aigll) nyugtalan lelkűnek jellemzi őt, hogy czélszerübbnek tartották megbízatásukról lemondani ; maga az esztergomi érsek is absentálta magát, nem akarván részt venni ez ügyben, mikor a püspök marasztalása majdnem kikerülhetetlen lett volna. így az ügy több ideig húzódott, míg végre 1721. év január 25-én Győrben megtartották a törvényt. Jelen voltak : Erdődy Antal egri püspök, Vernies József szerémi püspök, Spaczay Pál arbensi választott püspök, Gouviezend Gottfried zalavári apát, Szluha Ferencz és Inkey László zalai alispán. A püspököt Veligrand Pál, a káptalant Okoliesányi Mihály képviselte. A kölcsönös panaszok együtt voltak tárgyalandók, de a heves vérü Nesselrode megbánva tettét, már előre kiegyezett a káptalannal s a bíróság előtt kölcsönös Ígéretet tettek az egymás iránti szeretet- és tiszteletre. A püspök kötelezte magát, hogy Bécsből visszaszerzi és visszaadja amaz okiratokat, melyeket Kazó elzáratása alkalmával hatalmaskodva elvitt, viszont a káptalan is kötelezte magát, hogy a püspöknek visszaadják okiratait. A káptalan beismerte, hog}r a papi javak őket illető negyed részét már régebben megkapták. Beleegyeztek, hogy a még el nem osztott javak az elosztásig a tényleges állapotban maradnak, megegyeztek a tizedeknek az adománylevél szerénti fölosztásában, leszámítva mégis a slavóniai tizedeket, melyből a káptalan mit se kap, hanem azt templomok építésére fordítják. 2) E slavóniai tizedekre nézve is kellemetlen pere volt Nesselrode püspöknek Eszterházy Imre zágrábi püspökkel 1720 körül. E pert megelőzte a pozsegai tizedek iránt Zelistievich István zágrábi püspöknek Plumherg Miklós boszniai püspök elleni pere, melyben Kolonics érsek az igazságot a zágrábi püspöknek Ítélte oda, mit Lipót 1701. év november 29-én megerősített. A háborús idők alatt azonban a király e tizedeket magának hadi költségekre tartotta fönn. A béke beálltával Nesselrode igényelte azokat, mit a zágrábi püspökkel kötött egyességben oldottak meg akként, hogy a tizedet megosztották, de Pozsegát a lelki dolgokban a zágrábi püspökség alá tartozónak jelentették ki mindaddig, míg egyik, vagy másik lel jogait kellőkép nem igazolja. E perben a kérdés megoldása a király elé került, ki egy bizottságot küldött ki 1717. év augusztus 11-én, mely november 16-án már összeült i) i) Aigl 85. lap. — 2) Acta Je/.suil. fase. 4. Nr. 3.
