Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 2. (Pécs, 1897)
Baranya szent-Istvántól a jelenkorig
A SZABADSÁGHARCZÍGL 531 Zana is megverte Hebersteint, Eszék parancsnokát, de a császári hadak összeszedvén ismét magukat, Zanát üldözőbe vették, ki azután Pécs felé menekült. Wagner előadása szerént ugyanis a ráczok Zanának tótországi prédálásai miatt igen megharagudván, fölkeresték Hebersteint Eszéken s fölajánlották szolgálatukat a vármunkán túl, ha megszabadítja Slavóniát az ellenségtől. A parancsnok az összegyűlt hadnak maga állott élére, Ve- rőcze felé indult hadaival, hol akkor Zana állott, ki innen Siklósra menekült, míg Heberstein nyomon követte. Garázdálkodását a Heberstein alatt álló valóban barbár had már a Dráván való átkelés után kezdte meg, mikor Siklósra érkezett. Úgy látszik, hogy a harczot még mindig vallási háborúnak tekintvén a ráczok, a papságot n a katolikusokat támadták meg. A megrémült nép a templomba menekült s egy Horváth Domonkos nevű szent ferenczrendü barát kereszttel kezében a bejárat elé állott. Ezt a folyosón, menekülés közben, lefejezték, a népséget a templomban legyilkolták. Hasonlót cselekedtek a városban is. Legyilkolták ott Zvetkovics Lajos nevii concionatort, Brodies János boszniai barátot, ki a miholjáczi plébánia adminisztrátora volt és Szokolovics Mihály beremendi plébánost, kik épen Siklósra jöttek. E rémületes események 1704. év márczius 24—25-re, a húsvéti ünnepekre estek. D Zana hadai Pécs felé menekültek s csak mintegy háromezerén voltak, ezek közül százötvenet hagytak Pécs őrizetére, de ezek is megszöktek, mikor hírét vették, hogy Heberstein 12.000 emberrel jön Pécs felé. Pécs város, melyet a kuruez had oly nagyon kipusztított, Heberstein hadaiban oltalmat vélt találni, de a hir megelőzte a ráczok kegyetlenségét. Követeket küldöttek tehát Hebersteinhez már Siklósra, hogy legyen kímélettel az elpusztult város iránt. Heberstein igen kegyesen fogadta a küldöttséget és megígérte, hogy a ráczok előtt a németeket fogja a város védelmére küldeni. A Siklós felől jövő csapatokat a templomtoronyból lesték s mikor a siklósi úton föltűntek, eléjük mentek, de a csapat rá- ezokból állott, melyet több csapat is követett. Nem mutattak azonban semmi ellenséges indulatot. A nagyobb küldöttség a város kapuinál várta őket, mert a nagy sár miatt nem akart tovább menni. Azonban alig, hogy a város kapuin belül voltak s így mintegy csellel a várost hatalmukba kerítették, megkezdődött a garázdálkodás, melyet Koller Fermiez pécsi jezsuita e szavakkal jellemez : „a fölkelők gonoszabban tettek, mint a törökök ; de a ráczok még gonoszabban, mint a tatárok.“ Első sorban a jezsuiták ellen törtek s a honlévő négy atyát megölték. Kettő nem volt hon, ezek meg is menekültek. Különösen keresték Prenthaler atyát, mert őt tartották a ráczok Pécsről való kiűzetése okának. Nemkülönben jártak a ferenczrendü barátok, hol hármat találtak otthon. Ezek egyikét a gyóntatás alatt, a másikat a templom főoltáránál térdelve lőtték agyon, a harmadikat pedig a ház előtt lefejezték. A ki a papságból menekülni tudott, az futott. Horváth György kanonokot a ráezság a szigeti kapunál i) Brüsztlc IV. 378.
