Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 2. (Pécs, 1897)
Baranya szent-Istvántól a jelenkorig
À TÖRÖK KIŰZETÉSÉTŐL r.Ma elfogta és agyonlőtte. Ugyan így bántak a környékbeli, még csekély számú plébánossal. A pálosok és dominikánusok szerzetét fölégették, a jezsuiták és egyéb szerzetházak tetejét meghagyták ugyan, de abból mindent úgy kiraboltak és összetörtek, hogy csakis a falak maradtak meg. Nemkülönben jártak el a templomokkal, elvivén azokból minden ruhát, kelyhet és harangot, úgy hogy Glavinics Sebestyén akkori kanonok egy levelében arról panaszkodik, hogy kehely hiányában még misézni se tudnak. A katholikus néppel se bántak különben. Megölték azt, kit csak elérhettek, nem kegyelmezvén még a csecsemőknek s a terhes nőknek se, s ha meg nem ölték őket, akkor elhurczolták és valószinüleg eladták a törököknek. Azért kiált az egykorú iró és szemtanú: „Pécs városát any- nyira elpusztították, elrombolták és kirabolták, hogy az már csak a kutyák tanyája.“ A német vezérekből jelen volt Phlueg és Ktillunek kapitányok mégis annyit bírtak tenni e vad és fékezetten csorda ellen, hogy a papság és mintegy háromezernyi népnek alkalmat szolgáltattak a megmenekülésre. Ezek egy része a hegyek közé menekült, a kiket azonban Szigetvár befogadhatott, annak falai között kerestek oltalmat, melynek parancsnoka, Iluin, látva e szörnyű pusztítást és kegyetlenséget, maga is úgy kiáltott föl, hogy hatvan éve szolgál a katonaságnál, de ily dolgot még nem látott s nem hallott. Heberstein maga e segélyhadseregével szemben egészen tehetetlen volt, mert semmi fegyelmet se tudott fölöttük gyakorolni. De lehető az is, hogy e rettenetes dúlást egykedvüleg nézte, vagy épen akaratával is történt az, mert a kormány által kérdésre vonatván, azzal védte magát, hogy a rácz hadak között húsz pópa volt, kik a népséget fanatizálták. Védte magát továbbá azzal, hogy Pécs város rácz népsége is fegyvert fogott s ezek ellen a katholikusok magukat fegyverrel védelmezték. E garázdálkodás körülbelül egy hónapig tartott. Csak 1704. április 29-én mertek ismét a jezsuiták visszatérni, mert a romboló had Simon- tornyát, Szegzárdot, Kaposvárat is meglátogatta, míg Hűin gróf, ki e sereget meg nem támadhatta, nehogy úgy lássék, mintha segélyt akarna nekik nyújtani, bezárkózott Szigetvárába. ') Pécs városának mindkét fél által történt ily kemény meghurczolta- tása után épen nem volt kedve egyikhez se csatlakozni. Álláspontja tehát a régi maradt s megmaradt a vármegye népsége is, mert a magyarság a -Rákóczy-fölkeléshez szított, a ráczság pedig a német hadaknak tett szolgálatot. Maga azonban a hivatalos vármegye, mint jegyzőkönyvei mutatják, a_császári kormány szolgálatában állott. Látjuk, hogy a vármegye 1704. év deczember 2-iki jegyzése szerént, Heiszter kanizsai parancsnoknak 1174 köböl búzát szállított. 1705. év julius 19-én a ráczok vonultak át, julius 24-én a császári had, de ezeknek csak a kamarai birtokok szolgáltattak élelmi szert. l l) Wagner : História Leopoldi, 768. lap.
