Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 2. (Pécs, 1897)
Baranya szent-Istvántól a jelenkorig
\ 514 Á TÖRÖK KIŰZETÉSÉTŐL III. Bélának egy 1190-ből származó okmányában Tolnához tartozónak mond. E szerént Mázát Tolnához csatolták s a vármegyének e kisarkalása máig is meg van. A határmegállapítás a határon lakó nép megadóztatására nézve is fölötte löntos volt, mert nem egyszer két vármegye is zaklatta őket. A vármegye e szerént alakot nyervén, a neo aequisíica eomissio elkezd- hette működéséi Első ülésük 1119b. év november áta-án volt i a eomissio elnöke Preyner gróf, tagjai pedig a kamara részéről Aichenpüclil báró, I Tullius Miglio báró és Mayern de Krapf et Fürstenbusch, a magyar kanczellária részéről a kanczellár, Hoffman báró és Mednyánszky báró. Eljárásuk általános jellemzéséről meg kell jegyezni, hogy a jog igazolására nézve átlag igen szigorúan jártak el s a rendes donatio és bir- 1 tokba vezetésre vonatkozó okmányokon kívül semmi más okmány s írás érvényességének nem adtak helyet, nyilvánvalókig oda törekedvén, hogy a kincstárnak minél több birtok visszamaradjon és újabb adományozásnak legyen tág tere és anyaga. Régi nagy családaink, a Garayak, Maróthiak, Kórógyiak, Hercze- 1 gek stb. mind kihaltak. A középosztály is, mely a török invasio alkalmával kénytelen volt ősi lakhelyét elhagyni, részben nem bírt okmányokkal, másrészt a eomissio szigorú eljárása, mikor majdnem lehetetlennek mutatkozott ez úton az ősi birtokot visszaszerezni, az intézményt népszerűtlenné tette. Innen van, hogy a eomissio előtt Baranyában is csak nagyon kevés jelentkező mutatkozott. Legtöbbet nyertek még a pozsonyi apáczák, a nvúlszigeti apáczák jogutódai, kiknek régi okmányaik meg voltak. Ez okmányok alapján megnyerték Yaiszlót, Sámodot, Páprádot, igazolva találják Csele, Semel és Kaplan községeket, hasonlóan egy másik alkalommal Krakkót és Tót lilái ut. *) Utóbbi falucsoport megítélésének semmi hasznát nem vehették, mert Cselét akkor Cselinnek hívták, a többi községek pedig, melyek a mai Szebény vidékén feküdtek, még neveikben is elvesztek. Az Jstvánflyak birtokát a Keglevich-család kereste részben egy I. Ferdinándtól származó közös adomány alapján, részben a Malakóczy- családdal együtt.2) Ezek sem értek czélt, mert a Draskovics-család, melyet e birtok joggal illethetett volna, nem mozdult. A XVII. század közepén bírt drávamelléki Sellye vidéki javaik már korábban Rindsmaul kezére mentek át. Az Ormányi-család érdekében Nedeczky Sándor folyamodott a co- missiohoz,3) de, úgy látszik, hogy baranyai birtokaikra nézve nem hozott kellő bizonyítékot. Rákóczy Ferencz arra kérte a comissiót, hogy hagyják meg neki s b Diaria neoacqu. com. 307. és 215. 1. — 2) Diaria 4. 142. — 8) Diaria 5. 1.
