Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 2. (Pécs, 1897)

Baranya szent-Istvántól a jelenkorig

A SZABADSÁGHARCÁIG.

ülő

ne adják másnak a dombói és heriyei birtokokat, i) A Rákóczyak leánynemzetség útján jutottak e birtokokhoz. Okmányaik alig voltak, csak családi jegyzékeik. Különben is Dombót és Sásdig terjedő vidékét akkor már Eszterházy nádor bírta adományban, a comissio tehát talált kibúvót, hogy ezt meg ne Ítélje. Henyét pedig (az l(187-iki csata helyét) senki se tudta volna megmondani, hogy hol feküdt. Különben is Eszterházy ügye a helyi viszonyokkal ismerős Matussek kezein volt.2)

A török uralom alatti adományozásokból a Huszár-család igényli Vörösmartot és Herezeg-Szőllőst, jogát azonban — valószínűleg levezetés hiányában — igazolni nem tudta. A Jankovics - család Szerdahelyre tartott igényt.8)

A Megy éri-család Csatárra és a Magyar-Uröghben lévő malomra tartott igényt, melyeket alapítványai terheltek,4) de czélt nem érhettek.

dobban jártak azok, kik jogaikat közvetlenül a török kiűzetése ideje körül szerezték. Ilyenek voltak Siünk-K irály - nemesei, kiknek jogát a comissio elismerte, de e határozatot bár az expeditiora is ajánlotta az előadó,s) a kérőknek még sem adták ki, melylyel később bizonynyal védték volna magukat, mi sok veszekedés tárgyát képezte később annál inkább, mert Szent-Király a Breuner és a püspöki adomány-levélbe is belekerült.

Ezzel kimerítettük az igénylők sorát Baranyavármegyére nézve, csupán a szerzetekről és a papságról kell megemlékeznünk.

A jezsuiták még a török uralom alatt fészkelvén be magukat a török birodalom Pécs városába, itt már akkor birtokokat szereztek a mindenszentek temploma vidékén, hol Bitteri Mihály, akkor itt szereplő jezsuita atyjának háza volt. Bírták továbbá a pécsi határban a szent József-szőllőt s a magyar-ürögi határban a szent Alajos-szőllőt.3)

Pécs bevétele után egyes világi és katonai előkelőségek vetélkedve iparkodtak a kormány nevében a jezsuitáknak kisebb-nagyobb birtokokat adni. Tullius Miglio, Kéry Balázs, Nagy Gy. László, lluszky és Pá vies Ignácz voltak ez adományozók. Kök (Kék) Ignácz tábori káplán a nagy mecsetet adta nekik, melyet a brandenburgi őrgróftól kapott. Azonkívül a kormány a birtok rendezéséig 450 forint kegydíjat rendelt nekik, t. i. a Pécsett lakó három jezsuita-atyának. A jezsuiták hátrahagyott iratai e birtokok neveit, előbbi tulajdonosukat, szomszédjaikat részletesen jegyezT ték föl s azok ma is olvashatók. Végül egy 1690. év szeptember 1-ről kelt adománylevelet eszközöltek ki maguknak az összes pécsi és környékbeli birtokaikra s ezt az 1700. év junius 20-án tartott vármegyei közgyűlésen ki is hirdették. 7)

A jezsuiták száma a reájuk halmozott munkával szaporodván, meg- vették ezer forintért Görcsönyt. A szerződést 1702. év február 22-én kötő ttőirmeg-irinárrnásnapldádhnC‘Tiz utasítást a birtokba vezetésre, s)

i) Diaria 79. és 90. I. 2) Diaria 123. I. — 3) Diaria 06. és 12. 1. — 4, Diaria 216. 1. — 5) Diaria 93. 1. — 6) Acta Jez. 11. 566. — i) Act. Jez. 1. 1. — 8) Briisztle úgy tartja, hogy az ezer forint csak látszólagos és inkább ajándéknak tekintendő. (Recensio 1. 93 ) Ez tévedés. A conscriptiók igazolják, hogy Görcsönyt az akkori teljes értékben vették meg.