Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 2. (Pécs, 1897)
Baranya szent-Istvántól a jelenkorig
498 Á TÖRÖK KIŰZETÉSÉTŐL nevekkel jelölt utczái, házainak és lakosainak névszerinti összeírása után, az összeírok a vidékre fordították gondjukat. A vármegyének fogalma teljesen hiányzott, hanem egy nevezetesebb város vidékét Egyszerűen tartománynak hívták. Mivel pedig a közeli török erősségek, mint Nádasd és Szászvár, mind elpusztultak, Mohácsot pedig fölégették, így Baranyavármegye két tartományra oszlott: a siklósira és a pécsire, mely utóbbihoz a török alatti pécsváradi, szászi, szentmártoni, dombóvári és mohácsi nahiékat is hozzá csatolták. A pécsi tartomány Tolnamegye egy részére, sőt Somogyra is kiterjedt, hol ismét a kaposvári tartomány vitte a szerepet. Ellenben Siklós tartománya, a siklósi és sellyei uradalmakon kívül alig terjeszkedett. Nyugatra pedig Szigetvár még török kézen lévén, ez a rendezést ott akadályozta; elfoglalása után külön tarto- mánynyá alakították s külön kezelés alá is került. A mily élénkség mutatkozott az egyes városokban, olyan nagy volt a szomorúság a tartományban. A keresztény vidékről már korábban betörő hadak a török uralom alatt álló magyarsággal igen kegyetlenül bántak, elrabolván tőlük mindent, a mit csak elvinni lehetett. így történt, hogy egy jövő had hallatára a nép barmaival az erdőségbe menekült, hol földalatti lakások voltak s csak a hadak távoztával bújtak elő odúikból, sőt voltak népek, melyek nem is építettek házakat, hanem az ős ember példájára barlangokban laktak, mint ezt különösen Gyűd lakóiról említik. Mielőtt a bádeni őrgróf Pécs ostromára jött volna, Gerencséről (elpusztult község Barcs és Sellye között) azt Írja hadi jelentésében, hogy: „E vidéken mi terményt se lehet kapni, mert a horvátok, őrvidékiek s talán a tatárok is annyira elpusztították, hogy azt hűségednek le sem Írhatom. A térképek szerént azelőtt sok falu lehetett e vidéken, de alázattal csak azt jelenthetem, hogy én eddig semmit se találtam mást, mint ma egy magas fűvel benőtt égett falut, ha azonban belebb lakott falvak találhatók, úgy azok föntartásáról mindenkép gondoskodni fogok.“1) Ily körülmények között ott fönn azt határozták, hogy Pécset és Siklóst egészen törölni fogják, részben, hogy a török újra be ne fészkelhesse magát, részben, hogy újabb rendezésnek útját ne állja s e szándéktól csak akkor tértek el, mikor a belsőbb tartományokban mégis találtak — bár csekély — népet s az 1687. év augusztus 12-iki csata a török erejét Baranyában végkég megtörte.^ Az első összeírás ily körülmények után nem vezethetett sikerre. Úgy látszik, hogy Nagy László több teendői között az összeírást qagy részben Vincensre bízta, ki se magyarul, se horvátul nem tudott, a néppel magát meg nem értethette, sőt félt tőle. Innen van, hogy ez összeírásban oly sok elhagyott községet találunk, melyekben már alig egy évre az ős lakókat találjuk, mert a nép a török uralom alatt is csak akkor látta urát, ha az adót szedni jött s Vincenstó'l is az erdőbe menekült. Innen van, i) i) Die Eroberung in 1686. 106. lap.
