Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 2. (Pécs, 1897)

Baranya szent-Istvántól a jelenkorig

A török kiűzetésétől a szabadságharczig.

Megszabadulván Baranya a török járom alól, az uralkodó a hódított tartománynak szervezéséhez fogott. A szervezés első föladata lön a meghódított területek összeírása.

A ezél egyelőre az volt, hogy az itt harczba vonuló katonaság élelmezéséről gondoskodás történhessék s hogy a terület legértékesebb művelési ága, a bortermelés, melynek emléke még az l()64-ik téli hadjáratból maradt fönn, kizsákmányolható legyen.

Magára a népségre és annak paczifikácziójára keveset gondoltak; ez mindössze csak annyiból állott, hogy a népet a keresztény császár iránti hűségre megeskettették s kiadták a rendeletet, hogy a népség ugyan azt az adót fogja fizetni, melyet a török császárnak fizetett.

Az összeírásra Nagy György László, a Csáktornyái javak kormányzója, ki mar a Zrinyi-féle elkobzott javak összeírásában részt vett, maga ajánlkozott, de úgy látszik, hogy nem egészen bíztak eljárásában s mellé rendelték Vincens Keresztélyt, ki azután pécsi lakossá is vált. Ezek ketten együtt teljesítették az első összeírást. ')

A kijelölt czélt szemeik előtt tartva, először is a malmok összeírásához fogtak Pécsett és vidékén, Meszes, Árpád, Ürögh és Várkonyban. Pécsett a „Teche“ vize maga tizenöt malmot hajtott, melyek közül a legfelső török állami malom volt, hol a puskaport készítették. A nagy kiterjedésű malom négy sarkán tornyok állottak s a várszerü épülethez erős vaskapu vezetett. Az állam itt a puskapor készítését, Vincens ajánlatára, hosszú éveken át folytatta. Pécs város szőllőinek, majd a városnak, török

!) Benig. Rosol. (i2. lap.