Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 2. (Pécs, 1897)
Baranya szent-Istvántól a jelenkorig
À TÖRÖK KIŰZÉSÉIG. 49f> harcz, melynek a zentai diadal s a karloviczi béke vetett részben véget. Eleget szenvedett azonban ez idő alatt is az örökösen föl- és levonuló hadseregektől, melyet mégis inkább tűrt. Eugén savoyai herczeg 1687-ben Vörösmartnál ütött tábort akkor, mikor attól kellett félni, hogy Nándor- fehérvárat a török elfoglalván, újra az országba tör. Baranyát Eugén tábora egészen megvigasztalta s a vármegye nemesei a tőlük telhető fénynyel vándoroltak Vörösmartra, üdvözölni Eugént s mikor meghallották, hogy a had szűkölködik élelmi-szerekben, éjjel-nappal hordtak oda össze mindent, mire ékes szavakban adott Eugén örömének kifejezést1) s Ígéretét be is váltotta, mert a töröknek 1687 óta nem volt itt többé nyoma. Mint ijesztő kísértet állott ugyan a vármegye szélén Szigetvár, mely néhány évig maradt még a török kezén és Pécsnek nem kis munkát okozott. 1684-ben történt, hogy egy Prebens nevűnek irt egyén szinleges barátságot kötve a törökkel, Szigetvárra ment s a puskaporos-tornyot légbe röpítette, de előbb maga megmenekült. 2) Ez esemény nagyon óvatossá tette Szigetvár török várparancsnokát. Mikor a bádeni őrgróf Pécsett megvette, a városban Thürigent hagyta födözetiil 18 századdal, 7Va eskadronnal. Alig távozott el hadaival a bádeni őrgróf, már hírét vette, hogy a tatár khán ezer törökkel s tatárjaival Eszéknél a Dráván átkelni igyekszik, Szigetvár és Kanizsa védelmére. Hogy itt-tartózkodását lehetetlenné tegye, 1686. év deczember 19-én kétszás lovassal és ötszáz gyalogossal Szigetvár ellen indult; a várost éjjel lepték meg, melyben háromszáz ház állott megrakva élelemmel a tatárok részére, ezeket fölgyujtották, de ágyúik az éji harczban semmi kárt nem okoztak, míg Thürigen embereiből az ablakokon át hetet lelőttek. A város ez alkalommal elégett, de két malom megmaradt, mit Thürigen megtudván, 1687. év január 11-én Orlich őrnagyot küldte oda négyszáz emberrel, ki a malmokat fölégette. A törökök a várból kirohantak és Ovlichot visszaverték. Május 19-én újra megtámadták Szigetvárat, mikor, Zeiler szerént, negyven török esett el és nyolcz császári; de negyven ökröt és igen sok bárányt hajtottak el. Ezentúl Vecchi folytatta Szigetvár ellen támadásait. 1687-ben titkos levelezésbe lépett Szigetvár parancsnokával, ki leveleiben a békés föladást megígérte. Vecchi erről értesítette Düaewaldot, de ez épen Eszék elfoglalásával vesződvén, nem ért reá azonnal intézkedni. 1687. év január 23-iki jelentésében Dünewald azt Írja Kapronczáról, hogy Vecchi levele folytán Tomavizből hidrészeket hozatván, Sopiánál, mely Szigettől délre fekszik, hidat veretett a Dráván és ekkor két hódolt parasztot török levéllel Szigetvárra küldött, figyelmeztetvén a béget levélben tett Ígéretére, biztosítván őt, hogy megadás esetén a törökök mindenüket elvihetik, még kíséretet is kapnak. Mégis a bég megverette a követeket s védelemre készült, nem mint Vecchi mondta, a megadásra8) s a vár továbbra is tartotta magát. ll l’apanek 140. lap. — 2) Zeiler : Hungária 907. — 8) Smiciklas i. m.
