Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 2. (Pécs, 1897)
Baranya szent-Istvántól a jelenkorig
496 A mohácsi VÉSZTŐI. Vecchi erre 11)88. év április 14-én próbálta meg szerencséjét Szigetvár ellen. Hadállást Turbóknál foglalt (melyet Zeiler 940. lapon hibásan Tembeknek nevezett). Utasítása volt ugyanis, a kiéheztetési eljárást megkísérlem. Aprilis 12-én hallotta meg Vecchi, hogy Szigetvárról Jussui' agát Kanizsára akarják küldeni, jó híreket tartalmazó levéllel, mire Bi- schoíf'shausen alezredest százötven lovasból álló csapattal a vár alá küldötte, Jussuf aga kijövetelét megakadályozni, de a törökök kirohantak a várból s Bischoffshausen kénytelen volt meghátrálni. A törökök Turbókig üldözték, hol azután a többiek segítségül jővén, negyven török katona s az aga halálát lelte s az életben maradottak a mocsarakba menekültek. Sokkal szerencsésebbek voltak a törökök egy későbbi kirohanásuk alkalmával, mikor Vecchi kisded haddal s két ágyúval megkísértette Alyi és Szulejmánt majmolni, a helyett, hogy a már megkezdett kiéheztetési rendszernél maradt volna. A törököknek egy tömegesebb kitörésénél csak az mentette meg Vecchit a gyalázattól, hogy a véletlenül arra jövő norcamiai negyven ezred segítségére siethetett, hogy áldozatul nem esett, melyért Bécsben meg is rótták. Később fönn is belátták, hogy e kisebb csapattal Pécset védeni s Szigetvárat ostromolni egyszerre nem lehet, miért is Königsegg gróf, őrnagyot küldötték hadaival segítségül. Az elszigetelten álló utolsó szigetvári bég, Alsán, 1690. év január 10-én kénytelen volt magát megadni, mire Bécsbe kísérték az átadás föltételeinek megállapítására. így szabadult meg Szigetvár százhuszonhárom évi rabszolgaság után a törökuralom alól.
