Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 2. (Pécs, 1897)
Baranya szent-Istvántól a jelenkorig
486 A MOHÁCSI VÉSZTŐL polcza, kelőiről Idahof és a Karasicza árterülete közti síkság, melyet itt- ott erdők népesítettek be. Ez ama tér, hol 1687. év augusztus 12-én a csatát vívták. Hogy a tábornak Baranyavár felől is legyen védelme, a nagyvezér Baranyavárra is küldött csapatokat, melyek attól északra elterülő síkságon képeztek előőrsöt. Szulejmán, mivel a beiram ünnepei következtek, nyugodtan töltötte az időt táborában s a lotharinginek Eszéknél vallott kudarczában biztosítást látott a támadás ellen. — A lotharingi azonban aggodalmas várakozásban töltötte a napokat. Félt ugyanis, hogy Szulejmán, ha ő Siklós előtt marad, könnyen elfoglalhatja Mohácson lévő hajóhidját ; ha pedig Mohács védelmére kel, akkor Szulejmán Siklóst és Pécset kerítheti újra hatalmába, mi a keresztény hadnak nagy megszégyenítése lett volna. A határozatlanság okozta, hogy mohácsi hidját megvédelmezendő, Siklósról Mohácsra vonult át. A török had táborában egészen csendesen viselte magát és csakis Mohácsra vonulásuk közben észlelték a török hadat Baranyavárnál s így azt vélhették, hogy a török tábor Baranyavárnál van ; látni való tehát, hogy a keresztény had a mai Főherczeglak vidékén át vonult Mohácsra. Az átvonulás iránya nem is lehetett más. Károly főher- czeg alig néhány héttel vonult ezen át Eszék leié s így az ismeretes terület volt. Mohács rendezésével néhány napi ott időzés után a keresztény had ismét visszatért, hogy magát Siklóson szervezhesse. Visszajövet a török őrcsapatokkal találkozott s a lotharingi azt vélvén, hogy a török csatára készül, fölállította hadait s egész nap várt a támadásra, azonban a törökök egészen visszavonultak. A török lovas had ez alkalommal oly óriási port vert föl, hogy Károly főlierczeg a sereg nagyságát s a táborhelyet ki nem vehette. E helyre vonatkozólag azt jegyzik meg az Írók, hogy előttük széles térség, egyik oldalon a dunai mocsarak és a régi temetők állottak. Ennélfogva a sereg a Bezedek és Buzaglica közti egyenesen állott, mert ez érthető a régi temető alatt. Harczra nem került a sor, a lotharingi tehát seregeit Siklós felé indította. Minthogy serege Mohácsról jött, honnan a nagy erdőségek miatt más útja, mint Udvar felől nem is volt, de seregeit is Géta-puszta síkján állította föl; a hadsereg legtermészetesebb felvonulási iránya Siklós felé nem lehetett más, mint hogy az Lapánesa felé vette útját s nincs semmi valószínűség benne, hogy a Virágos és Villány közötti átjáró felé nagy kerülőt tett volna. Az átkelés a Karasiczán és annak árterén nem volt ugyan minden nehézség nélkül, de az még se volt oly nagy, a mint azt az egykorú írók fölemlítették. Lapáncsánál a falu s átkelésénél való dombosabb részek inkább könnyebbé tették azt s vannak bizonyos történeti vonatkozások, melyek annak valószínűségét igazolják. Lapáncsánál átérvén a had, a Karasicza árterületén az előtte alig két km. távol eső domb felé vette útját, melyet e helyről mint a Harsány-
