Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 2. (Pécs, 1897)

Baranya szent-Istvántól a jelenkorig

fölépítmény is megmaradt; úgy, hogy azon legalább a Dráva befagyása előtt nem lehetett közlekedni. Ez volt az 16S6. év utolsó hadi ténye, az utolsó jelentés november 17-én kelt s a had visszavonult téli szállására.

Visszajőve Pécsre, itt erős őrséget hagytak, melynek parancsnoka Thüringen ezredes lett, kit a következő évben Vecchi ezredes váltott föl. Ezek voltak a pécsi vár parancsnokai, de mint a vár kapitánya, tehát kisebb rangban, a Pécsett népszerűségnek örvendő Makár János szerepelt,

_________________________ Á TÖRÖK KIŰZÉSÉIG. Í8á

mert mikor a következő évben báróságot kapott, az oklevél őt rangjára nézve mint a pécsi vár kapitányát és a croatiai katonaság colonellusát említi ; mint ilyen vett részt a nagyharsányi ütközetben, de csak any- nyiban említik meg a történetírók, hogy-a keresztény haddal a pécsiek is egyesültek.

Ez állását azonban másik hivatala miatt se tarthatta meg s kötelessége ismét Horvátországba szólította s ezért 1<>87—88. év telén a pécsi commendatura székhelyén Bischoífshausen János Isaiást találjuk, ki e

■:.V

LOTH ARIN Gl AI KÁROLY. (Egykorú metszetről.)