Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 2. (Pécs, 1897)
Baranya szent-Istvántól a jelenkorig
484 A Mohácsi vésztől minőségben 1687-ben nyert honosítást1) s ki, mint alább látni fogjuk, az akkori harczokban tevékeny részt vett. Makár, nyert báróságát a bárósági oklevélben is megemlített Miklós és Anna gyermekei részére a hor- vát tartománygyiilésen 1686-ban hirdette ki.2) Pécs, Siklós és Dárdánál aratott babérok Baranya földjét a török uralomtól megszabadították s Lipót emberei meg is indították a munkát, a vidéket a régi kultúrának visszaszerezni, mit ecsetelni a következő kornak föladata, de azért a következő interregnumszerü nyár még magán viseli a török uralom jellegét ; Pécs, Siklós eleste Baranya fölszabadulásának csak kezdete volt. A következő 1687-ik év harczi mozgalmainak s egyúttal dicsőségének színhelye ismét Baranya. A török sereg főhadiszállását Eszékre helyezte s Károly lotharingi fejedelem Buda felől jövet Baranyaváron át Yalpónál tette át hadait a Dráva jobb partjára s a török sereget, mely a vár fölött a Dráva partján szállott táborba, meg is támadta, de tetemes veszteséggel visszaverték, tán csak azért, hogy Baranyavármegyének szerezze meg az örök hírnevet a törökökön 1687. év augusztus 12-én nyert fényes győzelmével. A Nagy-Harsánynál 1687. év augusztus 12-én lefolyt csatát, melyet közönségesen második mohácsi csatának szoktak nevezni, a történetírók oly homályosan és helytelenül írják meg, hogy kénytelenek vagyunk, a helyi meghatározásokra vonatkozóan, annak tüzetesebb tárgyalásába bocsátkozni. Mikor a lotharingi fejedelem az eszéki megkísérlett küzdelem után Valpónál a Dráva balpartjára kelve, Siklósra ment hadaival, Szulejmán nagyvezér is áthozta seregeit s Baranyavárnál tábort ütött. így Írják azt az egykorú írók s utána többen. Utóbbi állítás stratégiai lehetetlenség, mert Baranyavárnál a török tábor csakis attól északra, az Iván-Dárda felé elterülő, onnan lefolyó patak által határolt síkságon foglalhatott volna helyet ; ámde ez esetben egyenes utat nyitott volna a lotharinginek Eszék felé, miután a Baranyavár és Monostor közötti thermopilén, vagyis a Karasicza vizén és posványain épült átjárón az átkelést egy kisebb csapat és üteg megakadályozhatta volna. De nem tehette táborát Monostorhoz sem, az egyedül alkalmas síkra, melyen ma a vasúti indóház áll, mert ezzel útját vágta volna a visszavonulásnak. A török tábor tehát nem fekhetett Baranyavár mellett. Fessier3) azt mondja, hogy a török tábor a Karasicza jobb partján feküdt, akként, hogy jobbról a Duna mocsarai s balról pedig erdők védelmezték. E magának ellentmondó állítás legközelebb fekszik a valósághoz ; csakhogy itt nem a Duna mocsarai, hanem a Karasicza mocsarai értendők. Lőcs község északi végéről délnyugati irányban, egy töltésen a Karasicza árterületének nyugati oldalára jutunk, hol IV2 klmnyire Lőcstől !) 1687 29. t.-cz. 15. §. — 2) Dr. Bojniciö J. : Series Nobilium 1895. 21. lap. — 8| Geschichte IX. 400. lap.
