Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 2. (Pécs, 1897)
Baranya szent-Istvántól a jelenkorig
Á Mohácsi vésztől 482 mat keltettek és sok vért ontottak. A forrást, melynek előtörési pontját boltív védelmezte, de fölül a reáhányt föld elrejtette, nem lehetett megtalálni, a várárkon keresztülhúzódó vezeték azonban látható volt; ezt használták föl az ostromlók s bombával sikerült a víztartót szétrobbantani, úgy, hogy a várbeliek ivóvíz hiányában voltak kénytelenek magukat megadni. A robbantás után csak három napig tarthatták magukat.1) — Zeiler Márton egykorú történetíró2) azt adja elő, hogy mikor a bombák lövései folytán a várbeli ház födele lángba borult, a törökök kitűzték a vörös, sárga, zöld és fehér zászlókat s úgy akarták megadni magukat, hogy minden javaikkal elmehessenek; de az őrgróf csak föltétien megadást fogadott el, mert katonái a további ostromot óhajtották. A magát önkéntesen megadó török had Szigetvárra vonult, miután terve az volt: ha minden elveszne is, de Szigetvárat, Kaposvárat, Fehérvárat meg kell tartani.8) Zsákmányt, hogy nyert volna az ostromló had, arról a történet hallgat, de azt megemlíti, hogy az átvétel alkalmával kétszáz keresztény rabot találtak, visszaadván nekik szabadságukat. Nyolczszáz foglyot Gráczba s Alsó-Ausztriába szállítottak, Sauran grófot pedig az anatóliai basával Bécsbe küldötték ; a nőket és gyermekeket, mintegy négyezerét, a határra tolonczoltak. Pécs bevétele után Siklósra indult a had s október 24-én Siklós falai előtt állott, hol az ostromot Scheffenberg vezette ; a török már évek óta csatát csata után, várat vár után veszítvén, kedvetlenül védte magát. Itt maga a török őrség, mely háromszáz emberből állott, gyújtotta föl a várost s magát a várat körülpalánkolta s a várban magát keményen védelmezte. Hat napon át tartott e védelem, mely idő alatt a tervezett három mina elkészült. Scheffenberg hadai rohamot intéztek a vár ellen s azon rést törtek, a törökök csak akkor határozták el magukat a megadásra. Mily kemény volt itt a harcz, mutatja az, hogy a császáriak háromszáz embert veszítettek s Molovicz őrnagy is itt halt meg.4) Zsákmányul tizenkét ágyú s tengersok eleség jutott. Az őrgróf Siklósról október 31-én kelt levelével értesítette az esetről fejedelmét s a várban Veszély ezredes alatt őrséget hagyván, Dárdára ment a had, mely, a leírás szerént, a hires hid védelmére épült. A hir előre futott, hogy a hidat két basa serege őrzi s már-már lemondtak a tervről, hogy fölégessék. A hir nem volt való, mert a várat üresen találták, nem volt ott más, mint hatvan lovas, kiket azzal bíztak meg, hogy szemmel tartsák az ellenség mozdulatait. A hídnak elégetése ellen is keresett a török némi oltalmat azzal, hogy több helyen fölszedvén azt, a hozzáférhetőséget s egyúttal a tűz továbbliarapcdzását is meggátolni vélték. A hid fölégetése nem is sikerült teljesen, a mocsáron keresztül, a mennyire lehetett, elrombolták, de a Dráva vizén, mintegy kétszáz lépés hosszúságban, még a !) Mun. Vat. II. II. 237. — -) Hungária oder neue vollständige Beschreibung des Königreichs Ungarn, 1090, 497. lap — U. o. 209. — 4) Zeiler i. m. 924. lap.
