Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 2. (Pécs, 1897)
Baranya szent-Istvántól a jelenkorig
A TÖRÖK KIŰZÉSÉIG. 473 elő a haditanács vitáját: „Az időben az ördög konkolyt liinte a hadak közé, az imperiutnbeliek (császárság) maguk kívánták az ostromot, a gazdag prédának örülvén, az ő felsége három regimentje in despectum suae majestatis nem engedte, az magyar főképen in propria patria, saját hazájában idegen népeknek az prioritást (elsőbbséget) nem akarta engedni. Látván az okos úr (Zrínyi) az dolgot és annak következendő gonosz végét, csak resoválja magát ilyképen : Mivel Pécs vára alatt vagyon még Szigetvára és Kanizsa, azért nincs mód benne, ha az várat ostrommal bevesszük is, hogy praesidium (őrség) hagyassák benne, mivel messze nagyon bé Törökországba . . . stb. Azután Kis Farkas fülem hallatára azt mondta az urnák : Kegyelmes uram, adja nekem mellém nagyságod az Pécs égése. (Egykorú metszet után.) légrádi, kiskomáromi és kőrösdi gyalogságot, keresztül vonasson nagyságod az nyársban, ha három óra alatt meg nem veszem a várat. Kire monda az úr: Elhiszem, de én a németséget emberséggel akarom szuperéin i, hanem isten hírével holnap fujanak jó reggel készülőket, térjünk vissza Htunkból.“ Másnap, 7-ikén, Zrínyi parancsára, az elindulás előtt meggyujtották az egész várost, a város és külvárosok egyszerre több ezer helyen lobbantak föl, az égés oly borzalmas volt, hogy Eszterházy Pál Szodoma égését sem tartja nagyobbnak. Az égetési hadműveletet Dárdánál megkezdvén, útjukban visszajövet minden falut, malmot, melyek számát, Szigetvárig haladva, Ortelius Redivivus 500-ra teszi, a lángok martalékává tettek.