Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 2. (Pécs, 1897)
Baranya szent-Istvántól a jelenkorig
A TÖRÖK KIŰZÉSÉIG. 459 A nagyharsányiak a szigetvári béghez mentek panaszra, ki követet küldött velük Babócsára, hol térdre esve, sirás és jajgatás közt sikertelenül kérték vissza barmaikat, úgy, hogy a szigetvári haragvó bég Nagy- Harsány küldötteivel egyenesen Belgrádba ment Ibrahim nagyvezérhez, ékes szavakkal festvén le Baranya és különösen alsó vidékének nyomorúságát s elkeseredettségét és a szabadhajduk garázdálkodását s arra kérték a nagyvezért, hogy első sorban Kanizsa megostromlására induljon, mert e hajdúk főfészkét a Berzencze s Kanizsa közötti mocsaras vidékek képezték.x) Ibrahim utasítása Esztergom megostromlására szólván, a terv megváltoztatása végett futárokat küldött Konstantinápolyba, kik váratlanul gyorsan hozták meg az engedélyt Kanizsa megvívására, mire a nagyvezér Eszéknél átkelt a Dráván. Az időben Teriaki Hassan, kiről föntebb mint szigetvári bégről emlékeztünk meg, már a budai helytartóságnál volt s onnan Pécsre tért vissza, mely, úgy látszik, kedves helye s egyúttal a magyarok zaklatásainak kitett vidék volt; hisz 1599. év decz. 9-ről is azt olvassuk, hogy Schwar- czenherg a töröknek Pécs és Szigetnél s ezek környékén sok ló, ember és marha elhajtásával s fölégetésével sok kárt tett.2) Szükséges volt tehát, e helyre egy vitézségéről hirhedt embert tenni. Teriaki Ilassán egykori házipapja, Fejzi, e nevezetes egyénről emlékiratot irt, melyet Kemál-bég (egy újabb török iró) földolgozott.3) Ez Teriaki Hassánnak a nagyvezér elé vonulását ekként adja elő : Egykor Fejzi azt mondta neki, hogy keresse föl szerdárt, mire Kassán felelt: „Nem vagyok oly eselebi mint te s nem mehetek a khanság szerdárjához üres kezekkel, ha egyebet nem tehetek, egy-egy rabot akarok minden ujjamra húzni.“ Mikor tehát hírül vitte, hogy az ellenség Baranyavárt fölégette, útnak indult pécsi hadaival s a Dráva mellett a kanizsaiakra bukkant, kiket szétvervén, húsz foglyot ejtett, mire Fejzi mondja: „Szavad nem teljesedett be.“ „Igen — feleié — de az én lábaim is úgy harczolnak, mint a hozzád hasonló cselebik kezei.“ Hammer szerént ez ütközet nem a Dráva-mentén, hanem Baranya- vár fölött volt és Teriaki a hajdúságot a Dunába szorította.4) Ekram szerdár elismerte érdemeit s megengedte neki, hogy vele mehessen Kanizsa megvívására. Ellenben Mahomed kiaját és Murad basát, Diabekr helytartóságát, Babócsa bevételére küldték, kik harmadnapi ostrom után megadták magukat. Hammer szerént Siklóst is megostromolták, de ez tévedés, mert Siklós török kezekben volt. Teriaki ekkor nem jutott Kanizsára, mert Ibrahim, úgy látszik, féltette tőle hadi dicsőségét, hanem időközben Buda védelmezésére küldte s csak akkor jutott oda, mikor a szerdár Kanizsát megvette és Teriaki annak kapitányságát kérte, mit Ibrahim meg is adott, fölismervén x) 1stvánffv e beszédet ékes szóval közli. Lib. 32. 467. lap, elmondván a kegyetlenségeket azokkal szemben, kik ugyanama bitet vallják s kik velük közös vérből származnak. — 2) M. I. Oct. III. 143. — 8) Századok 1857. 717. — *) V. 295.
