Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 2. (Pécs, 1897)
Baranya szent-Istvántól a jelenkorig
460 A MOHÁCSI VÉSZTŐL a hadsereg érzületét a népiessé vált Teriaki iránt. Ezzel tehát Teriaki a pécsi szandzsák urává és Kanizsa kapitányává lett. Hammer szerént Eszék, Sziget, Siklós és Pécs jövedelmeit nyerte. Teriaki tehát Kanizsára tette át lakását, melyet a következő évben Ferdinand főherezeg keményen vívott s bár Teriaki kevesed magával volt a várban, kifogyhatatlan leleményességével akként tudta magát megvédelmezni, hogy az ostromot a tél beálltáig elhúzta, mikor ellenségei az ostrommal fölhagytak. O ugyan sürgette a nagyvezért segélyért, de az a télen liarczba menni nem szerető hadakkal csak Szigetvárig jutott s közeledése is egyik oka volt a főherezeg visszavonulásának. Szigetvárott a nagyvezér egy kapu elé ült arany nyal telt zacskóval és megjutalmazta mindazokat, kik neki a keresztények levágott fejeit hozták, míg végre mormogó hadsi által kényszerítve visszatért Siklósra,1) majd seregeit elhelyezte, Belgrádra. Teriaki ekkor már 87 éves ember volt s a harez elmúltával Siklóson találkozott Szerdárral, ki ez alkalommal Pécset Omár agára bízta s a szultán magas kegye Kanizsa beglerbégjét, Teriaki Hassánt, vezérségre emelte; még 1603-ban életben találjuk s a krónika mondja, hogy a tatár khán, Ornán és Hassán Horvátországban szabadon raboltak öt napig s nagy prédával tértek vissza. 1604-ben Hassán basa, Pethő Gergely krónikája szerént, Bolondvárra indult, hol meg nem várták, hanem kiszökének előle. Ugyan ez idő alatt Csőszy András, ki ifjabb Zrínyi Miklós szolgája volt, a szigetvári törököt lesre kicsalá és igen megveré, mely alkalommal több nevezetes török aga elveszett. Hassán 1605-ben a vezérbasa akaratából Esztergom alá vonult és Palotát megszállotta. Ezek után letűnik Teriaki a történelem egéről; valószínű, hogy hátralévő napjaira Pécsre húzta vissza magát s a hagyomány szerént, itt vagy ennek vidékén egy kisebb csatározás alkalmával esett el. Ezt kereste 1891-ben Assim Mehemed bég.2) Pár szóval meg kell emlékeznünk a tatárokról is, kik mint a törökök segedelme, az időben Pécsett és vidékén tartózkodtak. Magyarországba, illetve Baranyába jövetelük 1594-ik évre esik; a krónika szerént Baranyában teleltek s mintegy húszezerén voltak, Istvánffy szerént8) Cazis (Ghazi) fejedelem alatt s a magyarok őket mint jó nyíllövőket ismerték. — Maga Ghazi Girai fia volt Devlet Girainak és krimi khán, ki mikor ide jött, otthoni helyét testvére foglalta el. Itt lételük alatt a telet ő maga rendesen Pécsett töltötte, seregeit pedig a megyének egyik-másik vidékére helyezte. Hammer szerént Mohácson voltak azok, Pecsevi előadása szerént Siklós és a Dráva között tanyáztak. Istvánffy azt mondja, hogy a tatárok 1603-ban Pécsett, Szigetvárott s Kanizsán voltak téli hadi szálláson s innét kiindulva, égették föl a Pápa körüli falvakat.4) Ghazi Girai egyébként hírneves költő, ki 1603-ik évi pécsi tartózkodása alkalmával szerzé a „Kávé és bor“ czímü hires költeményét. i) i) Hammer IV. 318. — 2) Pécsi Figyelő 1891, 69,-—3) Lib. 28. 391. —4) Istvánffy 487.
