Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 2. (Pécs, 1897)
Baranya szent-Istvántól a jelenkorig
419 A TÖRÖK KIŰZÉSÉIG. A nahiékhez tartozó falvakat, melyeknek neveit a XV. századbeli okmányokban föltaláljuk, általán igen kicsinyeknek jelölték az adódefterekben, a mennyiben csak igen csekély házzal szerepelnek ; így, hogy a Pécshez legközelebb álló falvakat említsük: Szabolcs '22, Meszes 6, Üszögh 7, Nagy-Árpád !J, Málom 35, Megyei- 17, Keszii 17, Cserkút 12, Szt.-Miklós 6, Patacs 13, Oríu 5 házzal bírtak 1565-ben, sőt voltak falvak egy házzal is. A házak ily csekély számának két oka volt. Először, mert a deftereket épen a megadóztatás végett Írták össze s az adó-alapot a ház képezte, tehát csak ama házakat vették föl a defterekbe, melyeket megadóztattak. Bizonyosnak vehetjük pedig, hogy igen sok házat nem adóztattak meg s a szegényebb néposztály, melynek gazdasága nem volt, vagy a török részére valami munkát teljesített, attól a török adót nem követelt. Magyar-Urögh általán semmi adót nem fizetett, mert más szolgálatot teljesített. A másik oka a házak csekély számának az elnéptelenedés volt. Már 152G előtt is folytonosan a törökök betöréseinek volt martaléka e megye; 1526-tól egészen 1543-ig a folytonos harczok, a nagy hadseregek föl vonulása, a törökök harezi kegyetlensége, a lakósok számát igen meggyé- rítette. De e kívül is egyesek a kettősen s háromszorosan reájuk rótt adóterhet nem bírták el, más helyre költözködtek, vagy martalóczokká lettek a törökök példájára. Föl kell pedig tennünk, hogy az öt-hat házból álló községek azelőtt nagyok és népesek lehettek; Szent-Miklós, egykor plébánia, Patacscsal mint fiókközséggel, a török defterek pedig e két községben csak 1!) házat jelölnek összesen. Oríu most 5 házzal, Rákos 12 házzal, Személy 14 házzal bírt, holott azelőtt mindmegannyi plébánia volt, úgy, hogy lehetetlen lett volna a papságnak ily csekély népesség mellett megélnie. Szalántán azelőtt két pap is volt s a defterek csak 22 házzal említik. Mindezek azt mutatják, hogy a népesség azelőtt tetemesen nagyobb volt s hogy az annak egy tizedére leszállóit. Verancsics Írja le Zayval Konstantinápolyban való utaztában, hogy útjuk a Dunán Baranyamegyét is érintette. „ló Isten — mond — a legjobb s legtermékenyebb földnek, mily szomorú képe tárul a szemlélő elé, mily elhagyott itt minden ; földet s szőllőket a dudva benőtte, nagy területen is ritka a földműves, ritka a barom, mindenütt elhagyatottság tátong.“ „Hajósunk egy rácz ember; mondja, hogy a birodalom elfoglalása előtt egy faluban több ember lakott, mint most harminczban. Mit mondjunk hát a teljesen elpusztult falvakról, melyeknek még a neve is elveszett?“ A kép, melyet Verancsics föltár, elég siralmas és a török bizonyára nem találta föl az óhajtott hasznot, miután nem is az volt a czélja, mint inkább a megszállt területeket egészen törökké átalakítani. Ily körülmények közt a plébánosok a régi plébániákon leikeik száma után meg nem élhettek, hanem a mennyiben a reformée,zió állásaiktól meg nem fosztotta, kénytelenek voltak helyeiket elhagyni.
