Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 2. (Pécs, 1897)
Baranya szent-Istvántól a jelenkorig
409 A TÖRÖK KIŰZÉSÉIG. onnét sok jóságáért.“ Az esemény leírása Veranesics tollában maradt, miért azt tüzetesen leírni nem lehet, de látható, hogy Stanislaus akkor, mikor Simon deák nejének utazása iránt vele intézkedett, Ferdinand pártján állott, hová 1540-ben tért Zermegh szerént; így mikor Simon deák neki Izabella útján püspökséget Ígért, már tőrbe került, mert Stanislausnak Ferdinand Fehérvár körül szerzett érdemeiért szintén püspökséget Ígért s a pécsiek hódolata után, 1541. év október 20-án pécsi püspökké ki is nevezte. Mindazáltal, hogy a meghódolás és Stanislaus cselszövényei jobban sikerüljenek, a Ferdinándtól két nappal utóbb nyert megbízást Stanislausnak, a meghódolás elfogadására, nem mint pécsi püspöknek, hanem mint fehérvári prépostnak adták ki s ezáltal Pécsett Simon deáktól oly hódolati nyilatkozatot vett ki, hogy a püspöki javak kezébe estek és Simon deák földönfutóvá lett; Kassa vidékére, a Tisza melletti Nádasdra húzódott vissza, hol teljes elhagyatottságban fejezte be életét. Veranesics egyébként igazolja, hogy e fehérvári prépost és pécsi püspök még csak fölszentelt pap se volt (neque sacris ordinibus obnoxius),1) mint püspök pápai megerősítést soha se nyert. Ferdinándnak Baranya és Pécs fölötti uralma nem tartott egészen két évig; a viszonyok ép oly ziláltak voltak ez időben, mint azelőtt; háború s az arra való készülődések töltötték be még a levegőt is. 1542- ben az ország a védekezésre segélyt ajánlván föl, ennek rendszeres beszedése végett Baranyát is összeírták. Ez az egyedüli regestrurn, melyet e megyéről bírunk ; a János király alattiak elvesztek a királysággal együtt. Ez összeírás Baranyának elég hű képét nyújtja. Most már tetemesen megcsonkítva tűnik föl a XV. századbeli nagyságához képest. A dráván- túli részek teljesen elvesztek, azt a török még a harminczas években elhódította s a török birodalomhoz csatolta ; hasonlóan az egész Duna melletti útvonal Dárda, Baranyavár, Mohács és Szekcső vidékével török fönható- ság alatt állónak tekinthető s így az összeírásba föl se vették. Pécsvárad vidékét ugyan bevették a regestrumba, de, úgy látszik, inkább a jogfön- tartás czéljából, mert ama megjegyzés kíséri, hogy az egészen török hatalom alatt nyög ; de a ki fizetni bir, fizessen. E kis Baranyának tehát akkor csak három szolgabirósága, illetve járása volt, melyek névszerént megnevezve nincsenek. Az első Zoóki Tamás szolgabiró alatt állott, kit Nagyvátyinak nevez az összeírás; e járás magában foglalja Magyar-Urögh s Patacstól kezdve egész hegyalját, egyenes irányban Katádfának húzódva a mai Baranya északnyugati negyedét, melyhez keletről Jánosi, Pölöske, Csipán községek csatlakoztak, melyek a Hegyháton még megyénkhez tartoztak, mert az északkeleti negyed, mint láttuk, előzőleg is Tolnához tartozott. A másik járás, Hernáthi szolgabirósága alatt, a mai megye kelet-déli negyedét foglalta magában. E járás Pécsnél, Megyer és Málonnnal kezdődött, nyugati oldalán Terehegy s a régi Isztróval. E rész Sellyénél még néhány somogymegyei községet fogo !) V. I. 233.
