Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 2. (Pécs, 1897)
Baranya szent-Istvántól a jelenkorig
410 A MOHÁCSI VÉSZTŐL lait be. Harmadik kerület a pécsváradi volt Gvythy József szolgabirósága alatt, szintén Pécsnél, Szabolcscsal kezdődvén ; a dunamelléki részek azonban hiányoztak. Az elsőben 110, a másodikban 88 s a harmadik járásban 8G községet jelzett a regestrum. E községek mindazok, melyek már a korábbi századok okmányaiban előfordultak, azzal a különbséggel, hogy népességük rendkívül megcsappant, úgy, hogy egy-egy községben alig volt 10—15 ház, ezekből egy nagy része nem fizetett szegénysége miatt ; korábbi gazdagságához képest az egész vármegye nyomorultnak mondható s meglátszik rajta az óriási hanyatlás. A birtokosok közül legelső sorban a pécsi káptalan említendő, mely, ez összeírás szerént, 58 községnek volt földesura, míg a püspök csak 30 községet bírt, melyekből a kiskáptálán három faluját még e század elején elvesztette. E kívül az egyes kanonokok is bírtak községeket ; így a nagyprépost bírta Cserdit, a kisprépost Nagy-Bodát, Gyódot, Varjast, a vikárius Boldogasszonyfát (elpusztult község Nagy-Vátynál), az őrkanonok Velényt. Az 58 községen kívül Szent-Gál, Málom és Szabolcs községekben a káptalannak és püspöknek is volt része. A káptalani birtokok Pécs környékén, a nyugati Hegyaljában, a Hegyháton elszórva és a Dráva-mentén feküdtek ; ellenben a kisebb számú püspöki javak Sumony, Budafa, Regénye, Püspök-Bogád és Geresd vidékén voltak hézagosán elszórva. — E két földbirtokos után a fehérvári káptalan következett 18 községgel, mely birtokok Bükkösd és Megyefától észak és északnyugatra terültek el. Világi birtokosok közt megemlítendők : a kisasszonyfai Istvánffyak, kik Kisasszonyfa környékén 10 községgel bírtak. Enyingi Török Bálint Sellye és Szigetvár környékén 7 községnek volt az ura, a Bika-család Terehegy és Pellérd körül egyesített 6 falut, a Magvar-Meeskéről származó Mekcsey- család 7, a Bornemissza-család 8, a Gyulai-család Gyuláról 4 községet bírt. Ezeken kívül 1—3 község urai voltak : a Thahv. Kölöcse, Darabos, Bartha, Ormány, Ferenczfy, Kesás, Szerecsen, Kápolnay, Csorba, Kozáry, Bradacs, Pesthiney és Vejthy-családok. Volt e kívül 45 olyan község, melynek lakosai, mint újabb időben Szabad-Szent-Királv, kivétel nélkül nemesek voltak s kisebb birtokosok lévén, egy-telkes nemeseknek neveztettek. E falvak : Girótfa, Szeged, Abranfalu, Pöszér, Szent-Dénes, Szent-Iván, Haraszti, Bolhafalva, Dencs- háza, Büdösfa, Katádfa, Bodorfa, Szent-Mihályfa, Péterfa, Csehfalu, Pok- lostó, Porosaszeg, Sánthaszeg, Gyerfásfalva, Anfalu, Medvez, Botyka, Sakosfalva, Nagy-Peterd, Domolos, Pálfalva, Kápolnásfalu, NemesHi'erecső, Kekényes, Erdöglik (csak részben), Lukafa, Végág, Nyerlőd, Csebeny, Egri, Ibafa, Szent-Lélek, Lapsy, Kis-Szent-Gát, Beger, Szent-Erzsébet, Kis-Peterd, Dinnyeberki, Bagaháza, Nagy-Váty, mely utóbbiban magában B2 egy-telkes nemes lakott. Mind e birtokosok a rendes kapuadót fizették. Ide nem értve az egy- telkes nemeseket, kiknek adóját csak dénárokban rótták ki s csak itt-ott fizettek egy forintot.
