Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 2. (Pécs, 1897)
Baranya szent-Istvántól a jelenkorig
A TÖRÖK KIŰZÉSÉIG. 405 1494-iki nyitrai és 1515-iki veszprémi megyei zsinatok elrendelték, hogy az egyházi rendbe csak olyanokat vegyenek föl, kik jó erkölcsök mellett jól tudnak olvasni s énekelni s az elemi ismeretekben némileg jártasak. ) Az ifjúság ama tanulmányai mellett, mely ily csekély képzettséggel tette alkalmassá azt az egyházi rendbe való fölvételre : nagyobb iskola elnevezés alatt nem lehet a székesegyház mellett létezett iskolát érteni, hanem föltétlenül az egyetemre kell gondolnunk. E korból, mint a bécsi egyetem tanulóit jegyezte föl annak anyakönyve 1503-ban Ambrust Mohácsról, Györgyöt Pécsről, 1504-ben Chama Mátét Asszonyfalváról, Nagyfalui Bálintot, Nagyfalui Dénest, 1521-ben Siklósi Pétert, 1536-ban Dersfi Istvánt Szerdahelyről, Kis Pétert Pécsről, 1538-ban Cheley Gábort Pécsről, ki kisprépost volt s később az esztergomi érsek titkára, úgy testvérét Jánost.2) Ezek azonban közel se bizonyítják azt, mintha ugyanez időben ne lett volna Pécsett is egyetem, hanem hogy ezek tehetősebbek, vagy olyanok voltak, kiknek kora s rangja a helyi iskolázást megnehezítette volna. Istvánffy baranyai születésű történetírónk állítása, hogy a mohácsi vész alkalmával 300 pécsi tanuló veszett el, általánosan ismeretes. Igaz, hogy Istvánffy csak 1534 körül született, tehát nyolcz évvel a hazánk sorsát eldöntő csata után, mégis még mintegy tiz évig Pécs a régi állapotban maradt s ő maga tudományának első elemeit Pécsett szerezte meg; az egyetem fönnállásáról tehát közvetlen tudomása lehetett. Mely körülményre Fraknói is hivatkozik, helyesbítvén Istvánffy állítását, hogy nem a mohácsi vész előtt, hanem az 1543-iki liarczok előtt volt 2000 tanulója.3) Belius (Bél Mátyás) Baranya leírásában4) fölemlíti azt is, hogy a 300 akadémiai ifjúval egy akadémiai tanár is küzdött és elesett. Az egyetem fönállásának utolsó éveiben annak nevezetes tanára volt Illicini Péter jeles jogtudor, humanista és költő s általán oly tehetség, kit kora egyik legjelesebb emberének tekinthetünk. Bárha Toldy és Fehér állítása szerént a pécsi egyetem csak 1547- ben szűnt volna meg,6) mégis, mint történetünk folyamán látni fogjuk, lehetetlen, hogy az 1543-nál tovább állhatott volna fönn, mint azt Istvánffy is mondja, mert ekkor a török Baranyát és Pécset végkép elfoglalta s egyúttal a török államhoz csatolta, annak mintájára szervezte. Péterfi s az utána induló Wallaszky, úgy Belnay, kik Illiciniről megemlékeznek, helytelenül Írják, hogy Oláh Miklós őt fölkarolva, 1552-ben bízták meg az akadémia vezetésével, s helytelen az is, mikor Kollányi Ferencz ez évszámot 1550-re javítja ki.6) Ugyan Kollányi szerént, Illicini Péter egyik költeményéből tudjuk, hogy Olaszországban, Sienában született; tudjuk, hogy doktorátust nyerve, Lengyelországba ment, Miciciososki püspök pártfogása mellett a görög nyelv tanára lett a krakói egyetemen, hol több munkát irt és adott ki. i) Molnár Aladár ; Ház. Közokt. története 3. lap. — Fraknói : Hazai külf. iskolázás 220—232. lap. — 3) P. m. 138. — 4) Kézirat a pécsi püspöki levéltárban M. II. 25. — 5) Ágh Timót : Emléklapok 156. — 6) Századok 1895. 244. 1.
