Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 2. (Pécs, 1897)
Baranya szent-Istvántól a jelenkorig
A TÖRÖK KIŰZÉSÉIG. 403 zágrábi püspök, hozzá irt levelében feddi, hogy miért nem miséz, mikor tudja, hogy az egész országban csak három püspök van, ki misét mond. 1569-ben pedig azt hja Verancsics prímás a nagyszombati kanonokokhoz : „E hónap 5-én ráerőszakoltattunk Bécsben misét mondani.“ Végrendeletében pedig azt mondja Verancsics : „Részemre, ha meghalok, ne tartsanak halotti pompát és semmiféle miséket (Mi si moriar pompas sepulchrales aut missas fieri nolo nias), segítsék inkább a szegények menházát; én megelégszem, ha az Úrban halhatok meg.“ i) Ily körülmények között a pápának valóban gondoskodnia kellett a hit oltalmáról, mert tagadhatatlan, hogy Baranyában is megvoltak az elemek, melyek egy helyesebb átalakulás csíráit foglalták magukban, ha azok érvényre juthattak volna. Olvassuk 1532. évi február 18-ról, hogy János pécsi kanonok s vikárius, valamint András diák, a szent András-oltárának rektora közt fön- forgó ügyben, mely szerént utóbbi amannak sokféle kárt s igaztalanságot okozott; a verőezei főispán és a nádor előtt választott bíróságra bízták ügyük elintézését. E bíróság: Mihály, a szent András-kápolna comese, Tardi Mihály, hospital is-mester, Harsányi Illés, aszuágyi főesperes, úgy Vasas István és Csalics András pécsi polgárok voltak, a) Haas ezt akként magyarázza, hogy ez okmány a világi elemek akkori tudományos képzettségének szolgál bizonyítékául, mi azonban nem oly föltűnő, mert hisz pár századdal előbb látjuk a világi elemeket a törvénykezésben működni; inkább lehet ez okmányból azt tanulni, hogy Baranyában a megyei élet teljesen pangott, főispánra szorulva, Verőczéhez folyamodtak, fíánffy Miklós alsó-lendvai grófhoz, és nem szolgabirákat, hanem pécsvárosi polgárokat kellett birákul választani. 1534-ből Farkas Bálint (Valentinus Lupus) Pécsről levelet intéz Nádasdy Tamáshoz, melyben értesíti, hogy a vicze-vojvoda kezén most kevés ember van Eszéken, de hozzájuk férni igen nehéz. Ez Budára ment 50 hajóval s vitt neki 25 ifjút és 3 nőt, kedveskedni akarván neki, kiket Muhmet, a törökök prefektusa, ki épen Pesten időzött, azonnal Nándorfehérvár felé küldött. Ezek miatt a két prefektus hajba kapott s majd gyilkosságra került a dolog, ha a király el nem választja Őket. . . . E szerént Mulunet a királylyal Pécsett volt s vissza kísérte Budára.3) Baranyának ez éve igen Ínséges lehetett, mert a levélíró panaszkodik, hogy itt majd éhen halnak meg; a hercurita (értsd: Utenissiust) nem enged a Dunán át búzát hozni. Az idők amúgy is elég zivatarosak voltak. Baranya János király oltalma alatt állván, ellenséges területek közé szorult. Somogyot Ferdi- nánd bírta; Pozsegát Mohamet Jahioglis,*) Belgrad várparancsnoka, 1535—1536 táján végkép elfoglalta, a pozsegai káptalant szétverte, melynek tagjai Pécsre menekültek s bár Ferdinánd e területeket, melyeket egykor Baranyához számítottak, a maga részére hódítandó, 1537-ben Kai) Szalay I. 157. — *) Koller V. 223. — 3) Koller V. 228. — ü IstvánfTy XIII. 20’
