Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 2. (Pécs, 1897)
Baranya szent-Istvántól a jelenkorig
ZSIGMOND FOGSÁGÁTÓL 358 Zsigmond bírái voltak a nagyváradi püspök Losonczy László ós Bornemissza, Ferencz. Ezek közül, Bonfin állítása szerént, a nagyváradi püspök a pécsi püspökségre vágyott s ezzel tán a befolyásos Bakóeznak akart kedvezni, ki Zsigmond püspököt saját maga helyett áldozatul hozta, de különben a bizottság csak fölingerült kedélyek szájíze szerént intézkedett, mikor Zsigmondot elitélte. A számadásokban rendetlenséget s mintegy tízezer aranyforint hiányt találtak, miért is a király, a nemesség örömrivalgása közt, Zsigmoiulot, börtönre vetette. A marasztalási összeg, illetve börtönből kiszabadulásának díja, Bonfin állítása szerént, 280-ezer forintot tett ki, melynek kifizetése vagyonának legnagyobb részét fölemésztette. Bombay segédkincstartót, miután nem tudott fizetni, Temesvárra vitték fogságba. A püspök sikkasztása nem tekinthető valószínűnek, mert, mint láttuk, Zsigmond nemcsak a leggazdagabb püspökségek egyikével bírt, de tetemes magánvagyonnal is rendelkezett s e kívül 22 évig ült már püspöki székén. A királyi tizedek bérbevétele által is tetemesen öregbítette jövedelmeit. Nem lehet ily gazdagság mellett föltenni, hogy mikor a kincstartóságról lemondani akart, ha hiányzott volna is az összeg, azt ne kárpótolta volna. Bizonyos tehát, hogy Zsigmond püspökhöz a királyi kincstár megkárosít ásának gyanúja se férhet. Szerepet játszott itt a nagymérvű irigység a püspökre, kit már Mátyás király kegyeibe részesített, ki Ulászló legbizalmasabb tanácsosa lett s kit a király hosszas látogatásával megtisztelt. Hozzájárult ehhez, hogy ez időben az adót fölemelték és ezt sokan Zsigmondnak tulajdonították. Tubero szerént, a telhetetlen kincsszomj és ellenségeinek gyűlölete okozta bukását, mert lehetetlen, hogy akárcsak itélőbirái is meggyőződtek volna a kincstáros számadásainak helytelenségéről s különösen, hogy mikor a regestrum szerént az összes jövedelem csak 136.633 forintot tett ki s a hiányzó összeg állítólag 10.000 Írtra rúgott : a püspököt mégis 280-ezer, vagy épen 400-ezer forintban marasztalták. Ármány s fondorlat dolgozott ellene s a ravaszság győzött az igazság fölött. Szerepet játszik azonban itt Ulászló király nagymérvű korlátoltsága is, ki a" kérdésbe hatni, az ármányt fölismerni s így a helyzet urává lenni nem tudott. Fönmaradt Péter akkori kalocsai érseknek egy magánlevele, mely a püspök fogságának okait tárgyalja. *) Ez azt mondja, ha a püspök gazdagságával kissé mérsékeltebben élt volna s ha az uralkodót pajtáskodásába nem vonta volna, melyért oly sokan megvetették, bizonynyal ily bajba nem keveredett volna. Ezt Bonfin2) még azzal bővíti meg, hogy az örökké mozgó nép is azt ujongta, hogy most már csak egy királya lett, mert Zsigmondban a másikat elvesztette. Nem tudjuk, hogy mikor 1496. év elején Ulászló Valpón tartózkodott, mi a Zsigmond püspökre oly megszégyenítő országgyűlés megnyílta 6 6 Koller IV. 491. — 2) Comit. IV. 9.
