Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 2. (Pécs, 1897)
Baranya szent-Istvántól a jelenkorig
346 ZSIGMOND FOGSÁGÁTÓL Brassóba óhajtott nyugalomra térni. Az ajánlólevél, melyei ez ügyben Pécsről Brassóba írtak, azt mondja, hogy az öreg úr mindenféle dolgokkal s pénzzel rendelkezik, mert nagy jövedelmei vannak hivatala után; egy kanoniával, egy doctorátussal bír, melyek egyike is elégséges a megéléshez, ha valaki vele cserélni akarna. E kívül Huendler mint püspök igen használható egyén s javait halála után oly helyen akarja hagyni, hol leikéről gondoskodni fognak.1) Mi lett tovább Huendlerrel, nem tudjuk, de olvasunk tőle néhány közmondásszerii költeményt, mi bölcselkodő elméjéről tesz tanúságot. 1475- ből olvassuk, hogy Majosi Mihály Baranyamegye egyik nemesi bírája, ki Trinitáson kelt oklevelében a nyúlszigeti apáczáknak Cselén lévő malom iránt bizonyítványt ad.2) 1476- ban a bajcsi monostor panaszt emel Villányi Márton ellen, hogy birtokait el akarja foglalni ; az okmányban e Mártont vicebánnak s a nemesek jegyzőjének nevezik. 3) Látható ebből, hogy a nevezett a bán helyettese, tehát a megye alispánja volt s így az akkori főispán a macsói bán volt. Itt találkozunk először a megye főjegyzőjének megemlítésével, kit a nemesek jegyzőjének neveznek s kiben a két hivatal akkor még egyesítve volt. 1478-ban Baranya főispánjaként Bakos Lászlót említik,4) a peres ügy azonban, mely Dobokai Dániel és a nyúlszigeti apáczák között peres versengés, mint magánügy, Bakos személyére nem ad semmi felvilágosítást. Pécs városa ez időben egészen magyar volt, mi, ha tekintetbe vesz- szük, hogy városainkat a külföldről besereglő iparos osztály általán németté szokta átalakítani, figyelemre méltó jelenségnek tekintendő. A lakosságnak nagyon csekély töredéke lehetett német ajkú. Mutatja Huendler Vitus suffraganeus esete, ki utolsó éveiben főleg azért kívánkozott el Pécsről, mert nem beszélvén magyarul (totus teatunus, mond az okmány), nem talált még alkalmas német szolgaszemélyzetet se.5) Az akkori karmeliták között fölmerült súrlódások, kik a Bécsből küldött német priort nem akarták elfogadni s a város által vissza is küldették, Pécs városának a karrnelita-provincziálishoz küldött levele élénken igazolja, hogy nemcsak a szerzetben voltak a magyarok többségben,8) de az egész városban így volt; magukról a püspökökről is azt mondják az okiratok, hogy magyarok voltak s hogy a németet nem szenvedhették, így a németek az isteni tiszteletet illetőleg csak egy oltárra szorítkoztak, hol németül hallgathattak szent beszédeket. Bírunk egy okmányt 1460- ról, melyben a németek oltáráról (altare theutonicorum) történik említés, a melynek rektora Simon pap volt.7) Okmányaink megörökítették Sax Konrád nevét, kit lluendler Becsbe küldött s a neki adott passualis pécsi polgárnak (concivis civitatis quinque ecclesiensis) nevezi; Weisliaup Balázs pécsi polgárt Szebenbe küldi Huendler.8) i) IV. 297. — 2) Dl. 17656. — 3; Zay c/.. levéltára. — 4) Dl. 18087. — ») Koller IV. 297. _ 6) Koller IV. 265. — ’) Koller IV. 297. 8) p. o. IV. 327.
