Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 2. (Pécs, 1897)
Baranya szent-Istvántól a jelenkorig
A MOHÁCSI VÉSZIG. 325 közé soroltak). Ez lett tehát az inquisitor, vagy mint akkor nevezték, az eretnekség gonoszságának (hereticae pravitatis) megvizsgálója s kinek föladata az eretnekség kiirtása volt. Megérkezvén Jakab a pécsi egyházmegyébe, Henrik pécsi püspök 1437. január 24-én kelt nyílt levelébenl) utasította az összes espereseket és papjait, hogy Jakab inquisitort tisztelettel fogadják, élelemmel s egyéb szükségessel ellássák és a pápai bulla értelmében gyóntatójukká válaszszák. Jakab inquisitor azonban nem maradt meg az eretnekség kiirtása mellett, hanem a papság beléletébe is beavatkozott s abban nagymérvű rendetlenséget talált; vestros excessus et seelera, mondja ez ügyben Zsigmond királynak a pécsi papsághoz intézett levele. Az eljárás, melyet ez ügyben Jakab inquisitor követett, igen elkeserítette a pécsi papságot, mert nemcsak a szószékről hirdette az igét, hanem, hogy a papságot a megtartóztatás erényéhez visszavezesse, minden módot megkísértett s mikor az nem sikerült kedve szerént, a dolgot még a pápának is bejelentette. Tudjuk IV. Eugen pápának Zsigmond királyhoz irt leveléből,2) melyben panaszkodik, hogy nem lehet őket reá bírni, miszerént nyilvánosan tartott ágyasaikat elbocsássák (concubinas quas publice tenent, dimittant) és másként is tisztességben éljenek; innen van, úgymond, hogy e tartomány népe is az erkölcsös élet útjáról letéved. A zavar, melyet Jakab inquisitor az állapotok azonnal való megváltoztatásának czéljával előidézett, még sokkal rosszabb volt, mint az előbbi. Kiközösítés, vagy ehez hasonló eszöközöket nem lehetett használni, mert, Koller szerént, az egész klérus bűnösnek látszott lenni. Henrik püspök, a még nagyobb zavarokat elkerülendő, ez amúgy is husszita-veszélyes időben a káptalannal egyetértve Jakab inquisitort a megyéből száműzte, beszüntetni vélvén ezzel az okozott zavarokat. Jakab azonban nem olyan ember volt, ki engedte volna magát ez eljárással megijesztetni. Egyenesen Zsigmond királyhoz fordult Prágába, ki azután 1437. évi augusztus 23-án kemény levelet intézett a pécsi püspökhöz és a káptalanhoz, szemükre hányván bűneiket, kihágásaikat és reájuk parancsolt, hogy Jakab inquisitort tisztességgel fogadják.3) Ezzel csak szarvakat kapott Jakab inquisitor s mert a püspöki megyéből kihajtani királyi parancs ellenére nem lehetett, úgy látszik, a papi birtokokhoz is hozzányúlt, valószínűleg olyképen, hogy a javadalmakat egyesektől elvette s más, szerénte érdemesebbnek adta. Ez lehetett oka, hogy Simon de Bachia (1. Batliia) valószínűleg marchiai főesperes, kanonok, Jakab inquisitort Újlak várában egyházi átokkal sújtotta, mert ily fegyverrel élni csak egyházi javak meg- támadói ellen lehetett. Simon kanonok e tette óriási zajt csapott; voltak, kik védték, mások elitélték tettét. Albert király és neje Erzsébet a kiküldött Jakab inquisitor személyében a pápai tekintélyt tartották megvédendőnek s a dolog kiegyenlítésével az esztergomi érseket bízták meg. i) Koller III. 355. - %) Koller III. 320. — 8) Koller IU. 350,
