Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 2. (Pécs, 1897)
Baranya szent-Istvántól a jelenkorig
A MOHÁCSI VÉSZIG. 310 Jordanus, mint a jövedelem beszedője, valószínűleg Pécsett lakott. Ez abból gyanítható, hogy az akkor megtartott pizai zsinatban minden távolról megjelent bíborost, kik között Jordanus de Ursini is jelen volt, a pápa vigasztalással bocsájtott haza. Eberhard püspök, ki valamivel előbb lépett a helyettesítésbe, mint Jordanus, időközi jövedelmét arra használta föl, hogy Vilmos püspök által Pécsre vezetett Ladislaus-testvérek (de monte Carmelo) részére akkor már bizonyosan düledező épületeik helyett monostort és templomot építtetett. ') Hogy e szerzet Pécs városa mely részén feküdt, adatok hiányában meghatározni nem lehet. A szerzet tulajdonkép kolduló szerzet volt, melyet jótékonyság tartott. főn. 1409-ben a karmeliták Rómában ülést tartván, a pécsi monostor priorja is elment, hogy megválasztatását megerősítse s a ház részére a szükséges segélyt megszerezze. Rómában igen megorrolták engedélytelen távozásáért, úgy, hogy Pécs város bírája s közönsége igen vonzódván a karmelitákhoz, 1409-ben Írtak a rend főnökéhez, mentegetvén a prior eljárását s hogy az Eberhard zágrábi püspök s János választott pécsi püspök határozott óhaja folytán történt. Ugyanekkor Pécs város bírája a közönség nevében Rómába is irt, kérvén, hogy a rend priorja a pécsi püspök-helyettes (sufifraganeus) lehessen, mivel bírják Eberhard ígéretét, hogy őt mint helyettest alkalmazni fogja.2) Ez intézkedés czélja a szerzet vagyonának öregbítése volt, mert van egy ez időbeli keltezés nélküli okmányunk,8) mely szerént a pécsi karmeliták egy bíboroshoz fordultak élelmezésért; indulgentiákat is szereztek maguknak szent László király tiszteletére épített templomukban, mi jövedelmi forrásul szolgált. A monostor e századbeli történetét összefoglalandó, megemlítjük anyagi helyzetének fokozatos javulását, mit főképen azzal értek el, hogy úgynevezett kültagokat szereztek a szerzetnek Pécs város világi elemeiből, a kik a szerzetet úgy tekintették, mint oltalmuk alatt álló intézményt. 1451 körül a szerzet priorja Hewbel János volt.4) Ennek elhunytá- val a provincziális küldött új priort, de a szerzet azt nem fogadta el s a város ismét visszaküldte. Pécs város bírája s közönsége irt is e miatt a provincziálishoz, kettős okát adván a monostor lázadó hangulatának. Ezek egyike, hogy a szerzet tagjai többnyire magyarok lévén, nem akarnak maguk közé német priort, de másrészt számtalan kihágással fertőzik magukat s rendetlen életet élnek. Ez okból a város oly intézkedést kért, hogy Pécs városa, mely a szerzetet alamizsnáival tartotta, jutalmat nyerjen érette Istentől.5) A küzdelem tovább tartott, mert a monostorban kisebbségben lévő német párt mitsem akart engedni s az akkori suffraganeus püspök (ki szintén karmelita és németajkú ember volt) keservesen panaszolta el a karmelita-főnöknek a monostor rendetlen életét s erkölcseit, s hogy két karmelita egy harmadikat a temetőn át a belvárosban egész lakásáig ki1) Koller III. 302. — 2) Koller IV. 280—282. — 3) U. o. 272. — *) Koller IV. 336. — 3) Koller IV. 265.
