Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 2. (Pécs, 1897)
Baranya szent-Istvántól a jelenkorig
A MOHÁCSI VÉSZIG. 307 Lencsekut, Petre (Ráczpetre), Gerecz (a mai vókányi határban), Olasz, Hásságy, Hidor (Hedre), Balogd, Eilend, Palkonya, Tapasz vagy Tapazd, Csér, Gömzer, Esztyén (Usztin). A Gyu/ai-család föntartotta magát egész a török hódoltságig, házassággal beolvadt az Tstvánffy-családba. Javaikat a török foglalta el. Néhai Lőrincz nádor leszármazol a mai Baranyának délkeleti részén hírtak javakat; székhelyük a mai Csemény-puszta, mely akkor város volt s több község tartozott hozzá. Volt ezenkívül a drávántúli Baranyában is tetemes birtokuk a mai Motocsina vidékén, mely az okmányokban Matucsina név alatt fordul elő s a család is „de Matuchina“ nevet használta. Az eredeti Matucsina név a XYI. század elején Matusinyára alakult át. Ezek, mint láttuk, többször a megye alispánjai. A család a XY. század elején elszegényül, matucsinai uradalmukat a Marótiak bírják zálogba. Csemény körüli birtokaikat nagyobb részt a Garayak veszik meg s csak Mátyás alatt sikerül a család egy tagjának a kalocsai érseki székbe emelkedni, ki azután visszászerzi a család régi dicsőségét. Yáruk, melynek romjai Nasicz mögött ma is büszkén emelkednek az ég felé, honnan a láthatár Baranya hegyiánczain pihen meg, valószínűleg e fölvirágzási korból veszi eredetét. Szigetvár északi vidékén, de legnagyobb részt nem a mai Baranyában, a hűtlen Rupoli-család birtokait 1403-ban az Antliimiak kapják Szigetvárral és mintegy 8 községgel, azonban a XV. század második felében előbb Garay Jób kezére, majd az enyingi Török-családnak jutott, kit ott ért a török. A bátmonostori Tőttős-család birtokai ez időben apró és szétszórt részletekkel folyton szaporodtak. Tőttős László, mint elődje is, katona, a megyei életbe nem folyik be, baráti viszonyban áll a GarayakkaJ, odaadással szolgálja Zsigmondot, miért ő is különös kegygyei viseltetik a család iránt s mikor 1416-ban tudtára esik, hogy Lászlót a boszniai hadjáratban elfogták s megölték, Avignonból keltezett levelével a családot különös pártfogásában részesíti. A család e század második felében, 1468 körül, szintén kihal ; birtokainak nagy része a Kisvárdaiakra szállott, másik része a kalocsai érsekre szállván, szétfoszlott. *) Birtokaikban voltak Ráez-Bóly, Babócsa (Harsánytól nyugatra), Negyven (Kácsfalú mellett, a mai Nedvincse-dülő), Bezedek, Lóta (Német-Bólytól délre), több elpusztult falú, mint a mai Karakó Szebény vidékén, továbbá Csarnóta, a Dráván túl Cseneréve stb. Ez időtájban lépett ki a homályból az István ffy- család is, mely akkor még csak „de Kisasszonfa“ nevet viselt, hihetőleg ezek is a Zsigmond-tele küzdelmekben nyertek jutalmat. Javaik a század folyamán egyre szaporodnak, különösen a baranyai dinaszták kihaltával szerzik meg Baranyavárat, a XV. század végén alispánok, követek az országgyűlésen; vérségi és sógorsági összeköttetésben álltak Baranya akkor minden előkelőivel, míg a török invázió mindent halomra nem dün- i) i) Zsély fasc. 213. 2793. 20*
