Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 2. (Pécs, 1897)
Baranya szent-Istvántól a jelenkorig
ZSIGMOND FOGSÁGÁTÓL 306 1470 körül Maróii Mátyás özvegye már gyermek nélkül áll s örök-szerződésekkel Valpó s tartozékai a Perényiek kezére szálkának. ’) Mandi János magvaszakadtával 1481-ben birtoka a Cferéó-családra és utóbb Corvin Jánosra háramlik.2) Legtovább élt Maróii Mátyás ága, de 1524- ben ennek is magva szakadt s kőrösmegyei birtokait II. Lajos el adományozta.3) Másik hatalmas család a Kórógyi-család volt, mely már, mint láttuk, a múlt századokban szerepet játszott; bírták Harsányt s annak mintegy 27 községből álló tartozékát. Az övék volt az ős Nádasd, Bara- nyavár és Karancs ; később megszerzik Beremendet, 1405-ben az ő birtokaik közt találjuk Baranyavárt, Osépánt, Keresztest (Villánynál), Nagyfalút, Perecsét (Villány alatt), Szántót (Harsány alatt), Virágost és Német- Bóly vidékén néhány községet. Birtokaiknak zöme azonban a drávántúli részekre esett. Kosvár (a mai Koska), melyet 1392-ben a SzeghikLes&líuI hűtlensége folytán kapott adományba, mintegy 19 községgel,4), továbbá Verőfényt a mai Prisumcani-puszta helyén, Szombathely-várát (a mai Petrievcze helyén), magát a szeglaki erősséget, úgy, hogy a Kórógyink birtoka betöltötte az egész területet, mely a Karasicza vizétől Valpónál a Vucieza jobb partján egész Nasiczig húzódik s mely e szerént Baranya- vármegye területét képezte. Sokkal hatalmasabb területeket bírt a /t'órógjú-család Valkómegyében, hol Eszéktől délnyugat-dél re mintegy 8 km. s Csepintől délkeletre 5 km. távolban máig is megvannak egy mocsár közepén Kórógy-várnak romjai, a család régi fészke kiterjedt uradalommal, melyhez Eszék is tartozott s innen van, hogy maga Eszék, bár néha Baranyához számították, mégis jobban Valkőmegye tartozékát képezte. A AórógjG-családnak is az a sorsa, a mi a Garayaké ; családjuk minden tagja szerepet játszik hazánk s többnyire Baranya történetében s nem egy főispánja volt e családból, azonban már 1472-ben Kórógyi János fiának, Gáspárnak magva szakadt s birtokai egy nagy részét a monoszlói Csupor Miklós nyerte Mátyás királytól. A szekcsői Herczeg-család a Zsigmond-féle küzdelmekben, úgy látszik, nem vett részt s ha volt is abban része, vagyonuk nem mutat semmi szaporodást. Birtokaik Duna-Szekcső és Kőszeg vidékén voltak, különösen a hegy alatti vidéken, Vörösmarth, Herczeg-Szőllős, Darázs, Ujfalú, Csatár, Hagyó, Kő, Szent-Miklós, a hegy mögött Darócz stb. érdemelnek figyelmet. E család ugyancsak a nagy átalakulások után halt ki, de már előzőleg elszegényedett s eltörpült. Az óvári Kém en di-csalát l, mely a múlt században kitombolta magát, a Zsigmond-kiizdelmek alatt egészen csendes ; az okmányok, melyek e korszakból a családra vonatkoznak, magántermészetüek s többnyire peres ügyek. A család két nagy ágra szakad; egyik Kémendről „de Kerned“ nevet használta, a község régi elnevezése után; a másik Gyula község után „de Gyula“ hívta magát. A Gyulai-család egyik ága a Pai/i-család, birtokai többnyire Kémend vidékén voltak, mint Nyomja, Töl, Kadány, 0 ül. 18485—21240. — 2) Dl. 18615. Dl. 33002. — 8) Dl. 33583. — 4, Dl. 7705.
