Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 2. (Pécs, 1897)
Baranya szent-Istvántól a jelenkorig
300 A TATARDULASTOL A községek nemeseinek nagyobb része a harcztéren, otthon pedig a jogi téren működött. Vannak családok, mint a Hadaga, vagy Gerede (Gerde) község nemesei, kik századokon át mint ügyvédek (procuratorok) szerepelnek. Ezek a családok rendszerént elég óvatosak voltak, hogy maguk ne keveredjenek birtokaik miatt perbe. A korábbiakból ismerjük már a peres eljárást. Később, a XIV. század második részében, mikor a megye képviselői, a főispán helyettese (alispán) s a négy „nemesek birájau képezték a bíróságot, némileg eltértek a régi rendszertől s panaszlók nem egyszer a megyei gyűlésekhez fordultak s ezek teljesítették a vizsgálatot, de azért a káptalanok s konventek működése, különösen az ítéletek végrehajtásánál, fontosabb okiratok kiállításánál tovább is változatlanul fönnmaradt. Az egyes nemes családok elszaporodván, rendszerént fölosztották saját fal Vai kát s a fölosztok külön kúriákat építettek maguknak. Lassanként e kúriához csoportosították a szolgálatukba álló népet, mi természetesen az egyes falvak kettészakadását s később három- vagy négyfelé oszlását is vonta maga után. Innét van, hogy nem egy községet elő- nevekkel találunk följegyezve. Ilyenek például : Al-Feked, Alsó-Himes- háza, Alsó-Lothárd, Fölső-Budmér, Fölső-Devecser, Fölső-Versend, Kis- Harkány, Kis-Kéménd, Kis-Sámod, Nagy-Maisa, Nagy-Tereny, Egyházas- Budmér, Egyházas-Sásd stb. Ritka az eset s csak egyedül Nagy-Vátynál áll, hogy az előnevet nem a kisebb nevű községtől való megkülönböztetésül használták, hanem valódi nagyságának kitüntetésére. Az osztozkodó nemesek részben maguk között, részben a szomszédokkal rendszerént a határokon vesztek össze. A perek legnagyobb része határ-per volt, mi azt mutatja, hogy a népesség igen nagy s a termőföld az időben igen becses volt. A határjárásoknál csak elvétve akadunk erdőre, mert a legkisebb darabot is élelem termelésére kellett fölhasználniok. Általános tévedés, mintha a mohácsi csata mezeje erdős vidék lett volna s tévedés minden erre fektetett kombináczió. Ép így vagyunk a vizek szabályozásával. Vannak némely adataink, hogy a később s különösen a török uralom alatt posványossá lett vidékek előbb s különösen a XIV. században szabályozást nyertek. A Karassa (Karasicza) folyót a XVIII. század végén óriási költséggel csatornázták újra, mit a gondatlan törökhatalom eliszaposodni engedett, holott az előbb is szabályozva volt. E mellett szól Lapáncsa község hajdani neve : Gátvége, hol az első szabályozás valamikor végződött, s a mai csibogáti csárda, mely helyet egykor Csaba-gátjának neveztek ; tehát Magyar-Bolytól egész a Dunáig a Karasiczát már a XIV. században szabályozottnak kell tekintenünk. Villánynyal szemben, a két vasút elágazásának sarkában feküdt egykor Keresztes nevű község. E helység nem létezhetett volna, ha e patak Lapáncsa fölött nem lett volna szabályozva. A Dráva mentén, Bohnány és Kacs falú alatt elterülő vidéken szétszórt számtalan elpusztult község e helyen nem állhatott volna, ha az itt lévő vizek s egyúttal a Dráva, mely még a XVIII. században egész Petárdáig kiömlött, a korábbi időben.
