Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 2. (Pécs, 1897)
Baranya szent-Istvántól a jelenkorig
A HORVÁTH Y-LÁZADÁSIG. 261 lelnek végrehajtásával ismét egyik-másik hiteles helyet hízták meg, mely azt saját embere s a kir. kiküldött által teljesíttette és annak eredményéről jelentést tett. A milyen egyszerűnek látszik ez eljárás, ép oly hosszadalmassá vált ez több mellékes körülmény miatt. A tárgyalás határnapján a bíróság igen csekély okokból és többször is elhalasztotta az ügyet; a megjelenő lel okmányai fölmutatására új határnapot kapott és minden halasztás fél évet vett igénybe. A meg nem jelenő felet nem marasztalták a kérdés érdemi részében, csupán bírságban és újra és többször is megidézték és később, ha a, megidézés elől rejtőzni látszott s a perben makacsnak mutatkozott, elrendelték a megidézendő lakásához közelebb fekvő három helynek piaczán kikiáltás által való megidézését, mi azt jelentette, hogy a bíróság meg nem jelenése esetén is meghozza Ítéletét. Hasonlóan akadályt szenvedett az ügy a végrehajtásnál, mert ha a kiküldöttek előtt valaki, kit az ügy érdekelni látszott, ellenmondott, lett légyen a szomszéd is, a végrehajtást fölfüggesztették s az ellenmondót perbe idézték s míg e per el nem végződött, az Ítéletet nem lehetett végrehajtani. Azért az, ki birtokban volt és pénzzel győzte, a peres ügyet hosszú évekre elhurczolhatta és elhúzhatta, mi az ellenfelének nagy veszteségével járt. A per megkurtítására jött azután szokásba az ellenséget megtámadni, várandó hasznát megsemmisíteni, hogy a huzavonától elvegye kedvét, így történt, hogy a hatalmaskodások szokásba jöttek, de egyúttal el is fajultak és hogy azokat senki se tekintette csúnyának, erkölcstelennek és a társadalomra károsnak. Főurak, püspökök egyaránt éltek e fegyverrel, mely csak az erkölcsök durvaságát jellemzi. A veszekedések másik oka politikai jellegű volt. Egyik vagy másik politikai párthoz szítván, a vármegyék hatalmasabbjai valóságos háborút viseltek egymás ellen, néha többen is szövetkezve egymással, ily módon iparkodtak az ellenfelet meggyöngíteni. Az ily jellegű torzsalkodások rendszerént nem kerültek bíróság elé, hanem a győztes királyi hatalom, ha ellenfelének kegyelmet nem nyújtott, hűtlenség bűnébe ejtette őket, mi által összes javaikat elvesztették. 1273-ban az ország nádora, Lőrinc/., Baranyavármegye volt főispánja.1) Lőrincz nádort mint soproni és baranyai főispánt említi IV. László király 1273. május 29-én kiadott okmánya záradékában, melylyel Ruh comesnek Oerzenicze és G árig vármegyében lévő birtokait nemesi jogokkal ruházza föl.i) 2) Hasonlóan 1273. évi május 27-én kelt amaz okmány záradékában, melylyel IV. László a vasvári várhad köeski jobbágyait, kik szent István jobbágyainak neveztetnek, megnemesítette.3) Mint ország nádora 1267-ben szerepel.4) Baranyában lévő birtoka Dárda volt, melyet a történetírók, minthogy a régi okmányokban Thartha alakban fordul elő, a mai Tarosa pusztával zavartak össze. Nagy-Harsányt, mint már említettük, íia Komon comes szerezte meg. Ugyancsak 1273-ból, i) Fejér V. 2. 103. — 2) Hazai VII. 140. — 8) Hazai okt. VII. 142. — 4) Fejér IV. 3. 386. és 489.
