Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 2. (Pécs, 1897)
Baranya szent-Istvántól a jelenkorig
2ûO A TATÁRDÚLÁSTÓL zésbe jöttek.1) Péter, kit ez okirat püspöknek nevez, a macsóí bán egyik fia volt, kit IV. László, miután a Nómetujváry családdal pár hóra a fövenyi csata után kibékült és kegyeivel elárasztott, veszprémi püspöknek nevezett ki.2) Pécs ostroma idejében tehát nem volt még püspök, pap azonban lehetett. Ily zivataros időkben Baranya vármegye nagyobb birtokosai, kik közül a főispánok kikerültek, örökös per- és veszekedésben éltek egymással, melyeket fegyveres erővel vívtak és a melyek kisebb háború jellegét viselték magukon és a melyek egyúttal hű tükrét nyújtják az akkori oligarchiának. Az ily háborúskodások részben magán, részben politikai okokból eredtek. A magán okok esetében a magát jogaiban megsértve érző fél első sorban önmagának iparkodott elégtételt venni és nem fordult a világi bírósághoz. Egy igényelt földnél az volt a szokás, hogy azt önhatalmúlag elfoglalta és azt várta, hogy az ellenfél indítson ellene pert, mit lia ez tenni nem akart, vagy nem bírt, viszonzásul elfoglalta a támadónak egy másik birtokát, a mi a legtöbb esetben nagy kegyetlenséggel történt, mert az egyes falvak egész termését elvitték, a falvakat fölégették, lakóik közül többet megöltek vagy rabként erhurczoltak. A czél az volt, hogy az ellenfelet kényszerítse az egyezkedésre s az ily hatalmaskodások rendesen addig folytak, míg egyik vagy másik fél a torzsalkodást meg nem unva, békejobbját nyújtotta. Ha a felek maguk közt meg nem egyezhettek, úgy választott birákra bízták ügyük eldöntését, kik a kölcsönös károkat rendszerént kiegyenlítettnek minősítették s csak a többletre nézve rendeltek marasztalást. Nem így állott ez a nyilvános bíróságoknál, melyeknek feje a főispán volt, ki áz ügyet egész nagyságában vizsgálván meg, ennek arányában mérte is ki a marasztalási összeget, melynek egyrésze a marasztaló főispánt illette. A főispánok egész működése, úgy látszik, e törvénykezésre vezethető vissza leginkább. A hozott Ítéletek végrehajtását rendszerént a káptalanok és egyéb hiteles helyek eszközölték királyi kiküldött mellett. Ily eljárást azonban csak rendkívülinek jellemezünk. Rendszerént a jogaiban sértett a királyhoz, a nádorhoz, vagy főispánhoz fordult és panaszát részletezvén, megnevezte egyúttal azokat, kiknek egyike vagy másika által az előleges vizsgálatot teljesíttetni óhajtotta. Az, kihez a panasz beérkezett, a vizsgálat teljesítésével a káptalant, vagy egy konventet bízott meg, mely egy tagját az előre fölkért királyi biztosként szereplők egyikével a helyszínére küldötte ; ott szemlét tartottak, tanúkat hallgattak, egy szóval a tényálladékot megállapították. Ha a két ellenfél ez alkalommal ki nem egyezett, úgy a legközelebbi törvénynapra az óv tavaszán, vagy őszén azokat törvénybe idézték; a megbízott hiteshely pedig a kiküldöttek bemondásai szerént a tényállásról jelentést tett s a panaszos kezébe adván, ez azt a tárgyaláskor fölmutatta. A per fölvétele rendszerént Budán történt, hová a felek ügyvédeiket is elküldhették. Az ott meghozott ité- i) i) Hazai VIII. 3 0. — 2) Árpád IX. 115.
