Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 2. (Pécs, 1897)
Baranya szent-Istvántól a jelenkorig
254 SZENT-ISTVÁNTÓL 1251-ben Achillest már pécsi püspöknek nevezik, holott ama egyetlen oklevél, melyet e püspöktől bírunk s melylyel a jakabhegyi pálosok birtokait 1253-bán megerősíti, kik a tatárdúláskor, mint tudjuk, felégettetvén, valószínűleg okmányaikat is elvesztették. Ez okmány azzal zárja he sorait, hogy a püspökségnek első évében kelt. ') Ez tehát a püspöknek csak megerősítésére vonatkozik, látható abból is, hogy 1253-ban a pápa két évi hátralékot követel a leköszönt Hertnlan püspök javára. 1253-ban Achill estiek Rómába kellett volna mennie saját költségén, de miután a püspöknek útipénze nem volt, IV. Innocent, pápa megengedte, hogy költségei lodözésére pénzt vehessen föl a püspökség terhére,2) de nehezen kapott kölcsönt, mert György és Dionis nevű kanonokokat küldte maga helyett Rómába, kiknek szintén nem volt pénzü k s ez oknál fogva a pápa nekik is megengedte, hogy 11) arany márka erejéig (arany porban) kölcsönt vehessenek föl. B körülmények eléggé igazolják a tatárdúlás utáni nyomorult viszonyokat. Achilles, valószínűleg ismét királyi szolgálatba szegődött, melyben püspöksége előtt is volt; mert kevéssel reá már Job püspököt látjuk a pécsi püspökség székén. Ez oly egyén, kit a későbbi kor írói saját koruk szempontjából tekintve, különböző módon ítéltek meg, de mindenesetre kimagasló alak volt. Származására nézve magyar.3) 1258-ból olvassuk, hogy Zách Feli- czián atyai testvéreinek gyermeke volt (de genere Zach), tehát ama szerencsétlen Zách-esaládból, mely később oly gyászos véget ért. 1258-ban a püspöknek pere volt Kopasz Detrével, Gömörvármegyében lévő Ruzyzna nevű#földért, mely pörben bebizonyodik, hogy e föld atyai örökségét képezi,4) tehát Jöbot gömörvármegyei származásúnak kell tekintenünk. Akkor a király viczekanezelláriusa volt, mikor a pécsi püspöki széket elnyerte5) s Koller e szavakkal jellemzi őt; „fama (ejus) non erat“ satis integra, neque praedecessorum suorum gloriae respondit, hire nem volt egészen tiszta s elődei dicsőségének nem felelt meg.6) Hogy Jób pécsi püspök Mosonvármegye főispánja is volt, ezt a vatikáni regestrum- ból tudjuk,7) mint ilyent, őt bízták meg, hogy Ottokár cseh király és István magyar király között 1271-ben létrejött egyesség megtartása fölött őrködjék. A béke mégis meg nem tartatván, Ottokár 1273-ban Magyarországra tört s a magyar hadak ellen Győr vidékén harczolt. Ekkor Jóh pécsi püspököt fogságba ejtették és Ausztriába vitték. Más író úgy adja elő ez esetet, hogy: „Ausztriából mintegy 1000 nemes az országba tört; megostromolták a várost, melynek neve Ráb, ennek kapitánya a pécsi püspök volt, igen erős és bátor, ki elfogatott s i) i) Koller II. 109. — 2) Fejér IV. 2. 181. — 3) Árp. XII. 685. — *) Hazai O. XII. 76. — SJ Koller VIL 34G. — •<) Koller II. 154. — t) Greg. PP. X. Ann. III. ep. 47. Job Quinque- ecclesiae. Comite Mosoniensis.
