Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 2. (Pécs, 1897)

Baranya szent-Istvántól a jelenkorig

A TATÁRDÚLÁSIG

247

és Kálmán Slavonia vezére között fönnforgott és pedig akként, hogy az a pécsi püspökségnek vált hasznára, érvényesítvén az inter duos litigantes tertius gaudet közmondást.

András fia, Kálmán, a templáriusok némely vagyonát elfoglalva tartván, ezek panaszára IX. Gergely pápa 1227-ben Bertalan püspököt s a cistercita apátot bízta meg, hogy Kálmánt a visszaadásra kényszerítsék, habár az egyházi büntetésekkel történnék is. (Fejér III. 2. 112.)

A béke akkor létre is jött, melyet a király megerősített (Fejér III. 2. 251.) 1231-ben, de-nein volt állandó, mert Kálmán újra megszegte azt, végre 1289-ben oly egyezség jött létre, hogy Kálmán átengedte Bertalan püspöknek Baranya- és Valkómegyében szedhető marturina tizedet (Koller II. 112.), Bertalan pedig Licenissa- és Nessichá-ban lévő tizedeit adta a templáriusoknak, mely egyezségbe a pécsi káptalan is befolyt és beleegyezett.

Ez időben a Drávántúlnak némely részei már Baranyához tartozóknak látszanak lenni, vagyis ellenkezőleg, Baranya a szlavóniai dukatushoz tartozik: „Terra nostris ducatus Berem in'comitatu de Barana.“ Ez főkép onnan származhatott, mert a XIII. század első felében nagyobb szerepet játszó Kán-nemzetség, melynek ősi fészkéül Siklóst szoktuk tekinteni, nemcsak a Dráva innenső felén, de annak jobb oldalán is tetemes birtokokat bírhatott. Ezt igazolja ama körülmény, hogy Nekcse (a mai Nasicz) és bizonynyal ennek tartozékai is egy 1240-iki okmány szerént Gyula bánéi voltak. (D. C. 243.)

Ily hatalmas urak törekedtek arra, hogy javaik ugyanegy hatóság alatt álljanak. Valószínűleg több ideig ő is vitte volt a főispáni tisztet, később báni méltóságra emelkedvén, egyik fia, a hasonnevű Gyula, kir. tavernikus volt. (Fejér III. 2. 286. és 238.) Ez időre esik, hogy//. András fia, Kálmán volt Slavónia vezére s mint ilyen támadta őt meg haddal testvére András, mikor is Slavóniával nemcsak Baranyának a drávántúli része, de egyúttal egész Baranya Kálmán oltalma alá került.

Látjuk tehát, hogy Baranya a vármegyék első alakulása idejében nem terjedt volna ki a Dráva jobboldali vidékeire; de mivel a XIII. század első felében e rész egész Nasiczig kiterjedőleg Baranyainegyéhez tartozott : föltelietjük, hogy Jula, mint akkori időben Baranyamegyének leghatalmasabb dinasztája, a XIII. század 20-ik évében Baranya főispánja volt.

Fölemlít ugyan Lehoczky (Stemmatographia 1.123.) 1223-ból egy Porsa nevű főispánt, kinek nevét Fejér (III. 1. 427.) helyesebben Ponsa szóval jelöli és Czinár (Judex Fejéri 537.) mint baranyai főispánt tünteti ki, azonban nem valószínű, hogy ez baranyai főispán lett volna, miután az okirat, melyben Ponsa Cornes de Baran l'ölemlíttetik, Miklós soproni comes- nek a szent máriahegyi apátságra irányuló helyi érdekeire vonatkozik s így Baran alatt nem lehet Baranyát érteni, mi már korábban czáfolatot nyert. (Tudománytár 1843. 319. Hatos 1870. Századok 371.)

Ellenben elfogadandó,'hogy 1232-ben, mikor Kálmán Slavónia vezére Valkó várában a hospitalisoknak immunitást ad (Fejér III. 2. 238.), valamint Kálmán vezér, mikor 1232-ben lioicha várának jobbágyait az András-